Semmi az egész

Fülszöveg

Génjeink bábjai lennénk csupán? Vagy a neveltetésünk határozza meg a gondolkodásunkat? Vajon befolyásolhatják-e akaratunkat a paraziták? Rokonokhoz vonzódni puszta nárcizmus? Tomás egyetemista, genetikát tanul, és egy tudós szemével látja a világot. Világképe azonban kissé eltorzult: a környezetében élőket csak biológiai gépeknek tekinti. És ez még a szerelmi életére is hatással lehet. A felelőtlen kezekbe kerülő génmanipuláció eshetősége azonban mindenki számára veszélyes következményekkel járhat. Az ellenállhatatlan fekete humor mögött komoly kérdések vetődnek fel életről, halálról, családról és a nélkülözhetetlen szeretetről. Ez a biológiával ötvözött groteszk regény még a legszkeptikusabbak fantáziáját is megmozgatja.
„Idő. Gündoiok rá, de nem úgy, mint másük, akik csak panaszkodnak, hogy kevés van belőle. Engem elbűvöl. A sötétbe markolok, mintha meg lehetne fogni a jelent, amint éppen múlttá válik Ma is próbálkozom ezzel, emlékezetem vagy a fényképezőgép segítségével. De... Tovább

Fülszöveg

Génjeink bábjai lennénk csupán? Vagy a neveltetésünk határozza meg a gondolkodásunkat? Vajon befolyásolhatják-e akaratunkat a paraziták? Rokonokhoz vonzódni puszta nárcizmus? Tomás egyetemista, genetikát tanul, és egy tudós szemével látja a világot. Világképe azonban kissé eltorzult: a környezetében élőket csak biológiai gépeknek tekinti. És ez még a szerelmi életére is hatással lehet. A felelőtlen kezekbe kerülő génmanipuláció eshetősége azonban mindenki számára veszélyes következményekkel járhat. Az ellenállhatatlan fekete humor mögött komoly kérdések vetődnek fel életről, halálról, családról és a nélkülözhetetlen szeretetről. Ez a biológiával ötvözött groteszk regény még a legszkeptikusabbak fantáziáját is megmozgatja.
„Idő. Gündoiok rá, de nem úgy, mint másük, akik csak panaszkodnak, hogy kevés van belőle. Engem elbűvöl. A sötétbe markolok, mintha meg lehetne fogni a jelent, amint éppen múlttá válik Ma is próbálkozom ezzel, emlékezetem vagy a fényképezőgép segítségével. De akárhogy is igyekszem, a MOST a következő pillanatban elillan."

„Könnyen kiderül, ha nem akar együttműködni. Talán hibát követtem el, amikor eleve számoltam azzal a lehetőséggel, hogy erőszakot kell alkalmaznom. Talán tükröződött az arcomon. Mindenesetre, amikor mintegy mellesleg, erőltetett mosollyal megkérdeztem, hogy vehetnék-e tőle egy kis vért egy kísérlethez az egyetemen, elutasított, elhallgatott, és kis idő múlva másról kezdett el beszélni.
- Nagyon érdekes kísérlet, ezért téged választottalak
- Kösz, ezt mondd valaki másnak
- A csontvelődben percenként százötvenmillió vörösvértest keletkezik Ebből nem tudsz adni egy keveset?
- Miért én?
- Olyan figyelemre méltó a véred. - Hülyébb választ ki sem találhattam volna." Vissza