Márk evangéliuma

Előszó

Ebben a negyedévben a négy evangélium közül a legrövidebbet, Márk írását tanulmányozzuk. Mindegyik evangéliumban felfedezhetünk a többihez képest valami újat, más és más megközelítésből írták le Jézus életét és tanításait. Máté közli Jézus nagy tanításait, János apostol beszámol négyszemközti beszélgetéseiről is, amelyeket különböző emberekkel folytatott, Márk pedig elsősorban Jézus cselekedeteiről, csodáiról ad hírt. „Minden fának sajátos jellemzői vannak, és a levelek között aligha találnánk két egyformát. Egy fa változatossága hozzájárul annak tökéletességéhez egységes egészként. Feltehetnénk a kérdést: miért van szükség arra, hogy Máté, Márk, Lukács és János az evangéliumokban - vagy az Apostolok cselekedetei szerzői, és más írók a különböző levelekben - ugyanazokról a dolgokról beszéljenek? Az Úr úgy küldte el Igéjét, ahogyan el akarta juttatni az emberekhez. Különféle írókon keresztül szólt hozzánk, akiknek saját egyéniségük volt, még akkor is, ha ugyanazt a történelmet jelenítették meg." (Szemelvények Ellen G. White írásaiból /., 20-21. o.) János Márk nem tartozott Jézus tanítványai közé, de még egészen fiatalon tanúja lehetett néhány eseménynek. (A Getsemáne-kertből elmenekülő ifjút, akit csak Márk említ meg, sokan az evangélistával azonosítják: 14,51-52.) Édesanyja, Mária jeruzsálemi házában keresztények gyűltek össze, tehát kezdettől fogva közeli kapcsolatban voltak az apostolokkal is. Azt is megtudjuk, hogy Barnabásnak, Pál munkatársának az unokatestvére volt, és első misszióútjukon elkísérte őket, de a nehézségektől megrémülve hazatért (Csel 13,13). Emiatt Pál nem tartotta alkalmasnak arra, hogy munkatársként magukkal vigyék a következő útra, Barnabás azonban lehetőséget akart adni a fiatal Márknak. Így külön indultak útnak, és később Pál maga is elismerte, hogy Márk „alkalmas a szolgálatra" (2Tim 4,11). Vissza