Életünk napjai

Előszó

Az olvasónak tudnia kell, hogy Marinának, Emilio Sereni felejthetetlen élettársának, aki három évvel ezelőtt hosszas, fájdalmas halálküzdelem után hunyt el egy laussane-i klinikán, e sorai nem azzal a céllal íródtak, hogy valaha nyomtatásban megjelenjenek, s tulajdonképpen ezt az előszót sem kellett volna soha megírnom.
A mű első részében, amely a napló ziláltságának és bensőséges hangulatának jegyeit viseli magán, nyoma sincsen holmi irodalmi mesterfogásoknak; szerzője akkor vetette papírra, amikor betegsége miatt már hosszú egyedüllétre és pihenésre kényszerült, s azzal a céllal írta e sorokat, hogy "kislányai" megismerjék, és többé el se felejtsék papájuk és mamájuk gyönyörű szerelmének történetét, amelyhez hasonlóval oly sokszor találkozhatunk a jobb világért küzdő antifasiszta és kommunista harcosok életében. A könyvecske második felében összegyűjtött leveleket pedig rendkívül féltékenyen őrizte Marina, még attól is félt, hogy valaki, aki tudja, milyen szépek és értékesek mindenki számára, esetleg hangosan fel találja olvasni őket.
Ami pedig az előszót illeti: vajon ki védelmezte volna meg íróját - azoknak az öreg barátoknak és elvtársaknak egyikét, akiknek Marina, néhány nappal halála előtt, mikor már jól tudta, hogy meg kell halnia, szeretetteljes megemlékezését küldte a régmúlt időkből, "amikor azt hittük, hogy már soha semmi sem fog megváltozni, s gyerekeink száműzetésben fognak felnőni", vajon ki védelmezte volna meg őt e drága asszony finom, rendkívül gyengéd iróniájától? Hát lehet előszót írni a lélegzethez, amellyel az élet ajándékoz meg bennünket? Szükséges-e bemutatnunk valamilyen természeti tényt, amely olyan elkerülhetetlen és olyan valóságos, mint az évszakok váltakozása vagy maga az emberiség története? Vissza