Marína

Előszó

Andrej Sládkovic (1820-1872), családi nevén Andrej Braxatoris, a Marína és A gyetvai legény (Detvan) költője, a tartalom és a forma, a felszabadított élet és a szépség legtökéletesebb szlovák hirdetője. Romantikus volt, de nemcsak a szó irodalomtörténeti értelmében: Sládkovic nem elégedett meg azzal, hogy a létező világ vigasztalansága elől egy megálmodott világ szépségei közé meneküljön, hanem addig álmodta széppé a valót, amíg az álom szerves valósággá nem változott. És ez a legtöbb, amit költő a líra felvirágozott varázsvesszejével megvalósíthat.
Költői munkásságának legszámottevőbb korszaka a múlt század negyvenes éveinek, a reformtörekvések éveinek idejére esik. Nem volt gyakorlati politikus; szlovák részről mégis ő volt a reformtörekvések első gyakorlati megvalósítója: az ő Marínája vitte győzelemre az új szlovák irodalmi nyelvet.
Egész életében és teljes művészetével követőnek tekintette magát, mégis mindinkább útmutató lett: egy szerény, de hangsúlyozott lépéssel mindig a nagy példaképek elé került. Eszmei téren szívvel-lélekkel Stúr hívének vallotta magát - mégis ő volt az, aki szakított a stúri programmal: az ő lírája már nem a múlt dicsőségét zengi, nem a letűnt fény kései árnyékában kesereg, hanem valósággal megtagadja az időt, mint az elmúlás értékmérőjét, és a történelmi múlt kimagasló alakjai helyett az élő tájszemlélet és az örökérvényű szerelem tükrében ábrázolja a nemzeti és egyéni boldogság felé vezető utat. Vissza