Előszó | |
"Valamikor régen ezen a téren állították fel a nyaktilót. Több mint kétszáz éve történt, de ha az emberiség, sőt a dolgok történelmét vesszük mértékegységül, valójában csak tegnap." | 7 |
Első rész | |
"Ha valakinek meg kell halnia kettőnk közül, akkor az legyek én..." | 15 |
"Hálát adtam Istennek, és magabiztosan elindultam..." | 32 |
"A kockák még pörögnek... Egy befogott kocsi várakozik az udvaron..." | 37 |
"Emlékezzetek: egész életében egyenes úton járt, és így is halt meg..." | 41 |
Második rész | |
"Megesküdtek a fegyvereikre, hogy csak akkor térnek haza, ha diadalt aratnak a szabadság és az egyenlőség valamennyi ellensége felett..." | 48 |
"Megölték a királyt, és irgalom nem lesz..." | 58 |
"A népek kormányzásához először is arany kell, azután arany, végül megint csak arany..." | 65 |
"Csak nem azért akarták megváltoztatni a világot, mert nem ismerték a gyönyört?" | 76 |
"Amióta a szónoki emelvényekről hirdetik az erényt, talán soha ilyen mértékű nem volt a züllöttség..." | 80 |
"Semmiféle megbánást nem érzett..." | 88 |
"Maximilien Forestier kapitány vagyok... Én lövettem Dumouriez-re, amikor átszökött." | 94 |
"Kinek lenne ideje gondolkodni, amikor ölni indul, és fedezetlen mellel rohan előre az ellenség golyózáporában?" | 101 |
"Nem ölök meg valakit csak azért, mert másféle egyenruhát visel..." | 108 |
"Nem azért harcolt a forradalomért, hogy senkiháziak sajátítsák ki maguknak..." | 118 |
"Gyanú, rágalom, összekeveredik itt minden, polgártárs..." | 126 |
"Csak egy giliszta, amelyre rátaposnak..." | 132 |
"Mintha forradalom egész értelme végső soron abban merülne ki, hogy csip-csup személyes elégtételeket vegyünk..." | 140 |
"Azt gondolta: nyitott szemmel fogok meghalni..." | 145 |
"Bonaparte állt ott, mindössze pár lépésnyire, szétvetett lábbal, s kezét hátrakulcsolta maga is a látóhatárt fürkészte..." | 153 |
Harmadik rész | |
"Hát ezért kellett meghalnia több tízezer embernek?" | 159 |
"Nincs más italom, mint az álom, egyetlen borom a háború, s ami megrészegít, az a győzelem..." | 167 |
"Bonaparte minden. Siessenek csak kinevezni az olaszországi sereg élére. Túl sok az energiája, és túlságosan zseniális, nem szabad hagyniuk, hogy itt unatkozzék Párizsban..." | 177 |
"Kenyeret, kenyeret, kenyeret vagy vért!" | 186 |
"Na, még mit nem képzelsz? Ez grófnőkkel hál csupa selyemben!..." | 192 |
"Egy pár aranypénzt kell dugnunk a szájukba, hogy ne jártassák feleslegesen..." | 199 |
"Egy bankárnak mindig tudnia kell, hogy ki fekszik bele ügyfelei ágyába..." | 209 |
"Forestier, átadom magát Mariella di Clarvalle márkinőnek. Veszélyesebb, mint az Alpone horvát gránátosai..." | 216 |
"Azelőtt nem fordulhatott elő, hogy tábornok legyen egy paraszt fiából. Ma már másmilyenek az urak..." | 223 |
"A torkunknak szegzi majd a kardját, s a Direktórium megszűnik létezni. A köztársaság pedig megkapja a maga Caesarát..." | 233 |
"Itt minden elkopik. Nem terem már dicsőség, ez a kis Európa nem nyújt számomra elég tágas terepet. Keletre kell indulni, Forestier..." | 240 |
"Öt óra múlva kikötünk Franciaországban. Egy hét sem telik bele, és Párizsban leszünk..." | 248 |
"Bonaparte hazaérkezésének napján elküldte hozzánk Forestier-t. Kemény fickó. A kardját a térdére fekteti, azután beszél." | 255 |
"Forestier odalépett a katonákhoz: Hajigáljátok ki onnan az egész népséget!" | 261 |
Negyedik rész | |
"Vannak szeretők - és Bonaparte első konzul közéjük tartozott -, akik a megcsalt férj dicsőségére válnak..." | 267 |
"Elő kell kapni egy tőrt, és a hátamba kell döfni, hogy megbüntessek valakit?" | 283 |
Ötödik rész | |
"Ó, drágám, ha a császár csak egyszer is meglátja, önért fog menni, és előkaparja a fészkéből." | 296 |
"Mégis, mit képzel magáról? A császár azt mondta: - Az ön felesége egy beképzelt perszóna!" | 312 |
Hatodik rész | |
"Vidocq csodálatosan bevált. Nem ismer irgalmat. Egyszerre tud építeni a bűnöző kegyetlenségére és a törvény erejére. Mindenütt elhelyezte szemeit és füleit. Mindenről tud, ami a legtiszteletreméltóbb személyek körül történik." | 324 |
"Láttak katonákat, akik még élő lovat csonkítottak meg, tomporából kivágtak egy darabot, s vadul rágcsálni kezdték." | 331 |
"Európa ura volt, mentünk vele Madridtól Moszkváig, diadallal vonultunk be Bécsbe és Berlinbe. A királyok felett uralkodó császár volt, s íme, adnak neki egy szigetecskét, amely tízszer, hússzor, harmincszor kisebb, mint Korzika!" | 340 |
"Több száz bonapartistát koncoltak fel Marseille-ben, Avignonban, Nimes-ben... Kész csoda, hogy életben maradtunk..." | 349 |
Hetedik rész | |
"Jaj azoknak, akik éljent kiáltottak Napóleon második uralkodásakor. XVIII. Lajos nem bocsátja meg, hogy a császár visszatérése keservesen megalázta, s azt sem, mekkora rémületet keltett benne. Még most is reszket belé. A száz nap nem lesz elfelejtve..." | 355 |
"Ki tilthatná meg egy tizennyolcéves fiúnak, hogy vegye a sátorfáját?" | 363 |
"Aludj, érted megyünk! Eljön tán a nap! Hisz' Te vagy az Isten nekünk, Ha nem is maradtál az urunk!" | 374 |
"Romain Forestier szinte saját szemével látta az utcai tömeget, a hosszú kabátos, kalapos és puskájukkal hadonászó férfiakat, a nőket lenge ruhában, s a három napja tartó rettenetes hőség okán mezítelen lábbal, szétnyílott blúzzal..." | 383 |
Nyolcadik rész | |
"Szükségszerű, hogy a nép fellázadjon. Világosan meg kell mondani neki: »Isten nem arra teremtett benneteket, hogy egy maroknyi ember marhacsordaként terlgessen!" | 392 |
"Már nem kell semmi. Hagyjanak magamra..." | 406 |
Időrendi áttekintés | 413 |