1.062.087
kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Mariella
Budapest
| Kiadó: | General Press Kiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Fűzött kemény papírkötés |
| Oldalszám: | 422 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 20 cm x 14 cm |
| ISBN: | 978-963-643-053-5 |
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Fülszöveg
Max Gallo (Caesar) történelmi trilógiája Párizsban kezdődik 1792. szeptember 19-én. XVI. Lajos király a Temple börtönében raboskodik, Franciaország élethalálharcot vív a támadó porosz hadsereggel és a régi rend híveivel. Párizs utcái vérben áznak, serényen dolgozik a guillotine.Hat család sorsát követjük nyomon egészen az 1848-as év végéig. Családfők feje hullik a porba, míg mások szerencsecsillaga magasra emelkedik. Az összeesküvések, a kompromisszumok kora, de éppúgy a nagy szerelmi hódításoké. A forgatag középpontjában Maximilien Forestier és Mariella ragyogó alakja áll: a paraszti sorból származó katonatiszt pályája egyre magasabbra ível, míg az olasz márkinő mellette találja meg az igaz szerelmet. A szereplők életének az emelkedett boldogság és a gyötrő borzalom egyaránt része, de ugyanez jellemzi ezt a zaklatott és lángoló korszakot, a mai Franciaország bölcsőjét is.
A családok történetei Mathilde címmel folytatódnak 1922-ig, a trilógiát végül az ezredfordulóig ívelve a... Tovább
Fülszöveg
Max Gallo (Caesar) történelmi trilógiája Párizsban kezdődik 1792. szeptember 19-én. XVI. Lajos király a Temple börtönében raboskodik, Franciaország élethalálharcot vív a támadó porosz hadsereggel és a régi rend híveivel. Párizs utcái vérben áznak, serényen dolgozik a guillotine.Hat család sorsát követjük nyomon egészen az 1848-as év végéig. Családfők feje hullik a porba, míg mások szerencsecsillaga magasra emelkedik. Az összeesküvések, a kompromisszumok kora, de éppúgy a nagy szerelmi hódításoké. A forgatag középpontjában Maximilien Forestier és Mariella ragyogó alakja áll: a paraszti sorból származó katonatiszt pályája egyre magasabbra ível, míg az olasz márkinő mellette találja meg az igaz szerelmet. A szereplők életének az emelkedett boldogság és a gyötrő borzalom egyaránt része, de ugyanez jellemzi ezt a zaklatott és lángoló korszakot, a mai Franciaország bölcsőjét is.
A családok történetei Mathilde címmel folytatódnak 1922-ig, a trilógiát végül az ezredfordulóig ívelve a Sarah című kötet zárja. E két további kötet 2009-ben jelenik meg kiadónknál. Vissza
Tartalom
| Előszó | |
| "Valamikor régen ezen a téren állították fel a nyaktilót. Több mint kétszáz éve történt, de ha az emberiség, sőt a dolgok történelmét vesszük mértékegységül, valójában csak tegnap." | 7 |
| Első rész | |
| "Ha valakinek meg kell halnia kettőnk közül, akkor az legyek én..." | 15 |
| "Hálát adtam Istennek, és magabiztosan elindultam..." | 32 |
| "A kockák még pörögnek... Egy befogott kocsi várakozik az udvaron..." | 37 |
| "Emlékezzetek: egész életében egyenes úton járt, és így is halt meg..." | 41 |
| Második rész | |
| "Megesküdtek a fegyvereikre, hogy csak akkor térnek haza, ha diadalt aratnak a szabadság és az egyenlőség valamennyi ellensége felett..." | 48 |
| "Megölték a királyt, és irgalom nem lesz..." | 58 |
| "A népek kormányzásához először is arany kell, azután arany, végül megint csak arany..." | 65 |
| "Csak nem azért akarták megváltoztatni a világot, mert nem ismerték a gyönyört?" | 76 |
| "Amióta a szónoki emelvényekről hirdetik az erényt, talán soha ilyen mértékű nem volt a züllöttség..." | 80 |
| "Semmiféle megbánást nem érzett..." | 88 |
| "Maximilien Forestier kapitány vagyok... Én lövettem Dumouriez-re, amikor átszökött." | 94 |
| "Kinek lenne ideje gondolkodni, amikor ölni indul, és fedezetlen mellel rohan előre az ellenség golyózáporában?" | 101 |
| "Nem ölök meg valakit csak azért, mert másféle egyenruhát visel..." | 108 |
| "Nem azért harcolt a forradalomért, hogy senkiháziak sajátítsák ki maguknak..." | 118 |
| "Gyanú, rágalom, összekeveredik itt minden, polgártárs..." | 126 |
| "Csak egy giliszta, amelyre rátaposnak..." | 132 |
| "Mintha forradalom egész értelme végső soron abban merülne ki, hogy csip-csup személyes elégtételeket vegyünk..." | 140 |
| "Azt gondolta: nyitott szemmel fogok meghalni..." | 145 |
| "Bonaparte állt ott, mindössze pár lépésnyire, szétvetett lábbal, s kezét hátrakulcsolta maga is a látóhatárt fürkészte..." | 153 |
| Harmadik rész | |
| "Hát ezért kellett meghalnia több tízezer embernek?" | 159 |
| "Nincs más italom, mint az álom, egyetlen borom a háború, s ami megrészegít, az a győzelem..." | 167 |
| "Bonaparte minden. Siessenek csak kinevezni az olaszországi sereg élére. Túl sok az energiája, és túlságosan zseniális, nem szabad hagyniuk, hogy itt unatkozzék Párizsban..." | 177 |
| "Kenyeret, kenyeret, kenyeret vagy vért!" | 186 |
| "Na, még mit nem képzelsz? Ez grófnőkkel hál csupa selyemben!..." | 192 |
| "Egy pár aranypénzt kell dugnunk a szájukba, hogy ne jártassák feleslegesen..." | 199 |
| "Egy bankárnak mindig tudnia kell, hogy ki fekszik bele ügyfelei ágyába..." | 209 |
| "Forestier, átadom magát Mariella di Clarvalle márkinőnek. Veszélyesebb, mint az Alpone horvát gránátosai..." | 216 |
| "Azelőtt nem fordulhatott elő, hogy tábornok legyen egy paraszt fiából. Ma már másmilyenek az urak..." | 223 |
| "A torkunknak szegzi majd a kardját, s a Direktórium megszűnik létezni. A köztársaság pedig megkapja a maga Caesarát..." | 233 |
| "Itt minden elkopik. Nem terem már dicsőség, ez a kis Európa nem nyújt számomra elég tágas terepet. Keletre kell indulni, Forestier..." | 240 |
| "Öt óra múlva kikötünk Franciaországban. Egy hét sem telik bele, és Párizsban leszünk..." | 248 |
| "Bonaparte hazaérkezésének napján elküldte hozzánk Forestier-t. Kemény fickó. A kardját a térdére fekteti, azután beszél." | 255 |
| "Forestier odalépett a katonákhoz: Hajigáljátok ki onnan az egész népséget!" | 261 |
| Negyedik rész | |
| "Vannak szeretők - és Bonaparte első konzul közéjük tartozott -, akik a megcsalt férj dicsőségére válnak..." | 267 |
| "Elő kell kapni egy tőrt, és a hátamba kell döfni, hogy megbüntessek valakit?" | 283 |
| Ötödik rész | |
| "Ó, drágám, ha a császár csak egyszer is meglátja, önért fog menni, és előkaparja a fészkéből." | 296 |
| "Mégis, mit képzel magáról? A császár azt mondta: - Az ön felesége egy beképzelt perszóna!" | 312 |
| Hatodik rész | |
| "Vidocq csodálatosan bevált. Nem ismer irgalmat. Egyszerre tud építeni a bűnöző kegyetlenségére és a törvény erejére. Mindenütt elhelyezte szemeit és füleit. Mindenről tud, ami a legtiszteletreméltóbb személyek körül történik." | 324 |
| "Láttak katonákat, akik még élő lovat csonkítottak meg, tomporából kivágtak egy darabot, s vadul rágcsálni kezdték." | 331 |
| "Európa ura volt, mentünk vele Madridtól Moszkváig, diadallal vonultunk be Bécsbe és Berlinbe. A királyok felett uralkodó császár volt, s íme, adnak neki egy szigetecskét, amely tízszer, hússzor, harmincszor kisebb, mint Korzika!" | 340 |
| "Több száz bonapartistát koncoltak fel Marseille-ben, Avignonban, Nimes-ben... Kész csoda, hogy életben maradtunk..." | 349 |
| Hetedik rész | |
| "Jaj azoknak, akik éljent kiáltottak Napóleon második uralkodásakor. XVIII. Lajos nem bocsátja meg, hogy a császár visszatérése keservesen megalázta, s azt sem, mekkora rémületet keltett benne. Még most is reszket belé. A száz nap nem lesz elfelejtve..." | 355 |
| "Ki tilthatná meg egy tizennyolcéves fiúnak, hogy vegye a sátorfáját?" | 363 |
| "Aludj, érted megyünk! Eljön tán a nap! Hisz' Te vagy az Isten nekünk, Ha nem is maradtál az urunk!" | 374 |
| "Romain Forestier szinte saját szemével látta az utcai tömeget, a hosszú kabátos, kalapos és puskájukkal hadonászó férfiakat, a nőket lenge ruhában, s a három napja tartó rettenetes hőség okán mezítelen lábbal, szétnyílott blúzzal..." | 383 |
| Nyolcadik rész | |
| "Szükségszerű, hogy a nép fellázadjon. Világosan meg kell mondani neki: »Isten nem arra teremtett benneteket, hogy egy maroknyi ember marhacsordaként terlgessen!" | 392 |
| "Már nem kell semmi. Hagyjanak magamra..." | 406 |
| Időrendi áttekintés | 413 |
Max Gallo
Max Gallo műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Max Gallo könyvek, művekMegvásárolható példányok
Állapotfotók
Szép állapotú példány.
Állapot:
Jó
2.980 Ft
2.080 ,-Ft 30
19
pont kapható
Kosárba
Állapotfotók
Állapot:
Jó
2.980 ,-Ft
27
pont kapható
Kosárba
Folytatás Microsoft-tal