Szerelmi élet a házasságban

Előszó

Olyan tárgyaltat pendít meg Dr. Marié Stopes ebben a "kis könyvben, amiket általában túlságosan szenteknek, túlságosan féltetteknek tartottak ahhoz, hogysem teljes nyíltsággal beszéljenek róluk. Akárhány komoly, érzékeny lélekből aggodalmat, megbánást válthat a részletekben való ekkora nyíltság. Pedig hát nem ezt a félelmet, ezt az aggodalmat okolhatjuk-e azért a hallgatagságért, titokzatosságért, amely olyan soká vettje körül a párosulás szent ritusát?
Most a kérdés: túlságba vitték-e ezt a hallgatagságot? Túlságba annyira, hogy már veszedelme annak, amin segíteni akart: a közerkölcsnek? Vannak elegen, akik erre a kérdésre habozás nélkül igennel felelnek. Ezek jól ismerik az emberi életet. Rájöttek már, hogy a hallgatásban legalább is annyi a veszedelem, mint a dolgok nyilt feltárásában. Minden attól függ, hogy adjuk elő a dolgot.
Akik csak azért döbbennek meg ilyen könyvnek az olvasásán, mert alkalmas lehet arra, hogy tisztátalan lelkek csúfot űzzenek belőle, gondolják meg, hogy ilyen anyag túlbőven buzog bizonyos élclapok hasábjain, ponyvaregényekben. Ott a szinpad, a film. Mindig és mindenütt közönséges, demoralizáló köntösben jelennek meg az előttem fekvő könyvben megpendített dolgok. De aztán: ott a sok komoly, nemesebb fiatal lélek. Ezek szeretnék tudni, miféle kötelezettségeket vállalnak magukra, amikor megházasodnak. Milyen kevesen vannak, akik valamivel mélyebben látnak a dolgokba! Milyen kevesen tudják, hogyan, honnét merítsenek tanácsot, segítséget! Vissza