Előszó
BEKÖSZÖNTŐ
1999. szeptember 1-jén a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola a 10. jubileumi tanítási évét kezdi.
A jubileumi ünnep, s egyáltalán maga az ünnep kitüntetett esemény egy...
Tovább
Előszó
BEKÖSZÖNTŐ
1999. szeptember 1-jén a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola a 10. jubileumi tanítási évét kezdi.
A jubileumi ünnep, s egyáltalán maga az ünnep kitüntetett esemény egy közösség életében. Az önmagában anyagi hasznot sohasem nyújtó ünnep, az egyes embernek és magának a közösségnek is a napok sodrában megállást, egyszersmind vissza- és körültekintést, illetve a várható jövőbe való pillantást jelenti. Az ünnep a múltat a jövővel összekötő boltozatnak egy mívesen faragott építőköve. Jelen évkönyvünk is így kapcsolódik három - tíz, ezer és kétezer éves - szálon az iskola 1999-2000-es jubileumi tanévéhez. Tíz esztendős az Ökumenikus Iskola, ezer esztendős a magyar államiság és kétezer esztendős a kereszténység, amely megtartotta a magyar nemzetet e viharvert földrajzi térségben és amely belső erkölcsi rendező elvként tartja és építi iskolánkat is.
Egy iskola életében kilenc tanév szokványos körülmények között rendszerint működésének egy epizodikus időszaka. Nem ez a jellemző viszont a történelem sorsfordító időszakában életre hívott iskolák létezésének első esztendőire. Aki ismeri a múltunkat, vagy aki ebben az évkönyvben a történeti visszatekintést olvasva pörgeti le az elmúlt tíz esztendő iskolaközeli eseményeit, az több ponton találkozik a hétköznapi kicsiny csodák sorával, amelyek az emberi akarattal szövetségre lépve az Ökumenikus Iskola jelenlegi létét és működését biztosítják.
A politikai rendszerváltás időszakában induló és újrainduló intézmények életét és sokszor nyomasztó gondjait ismerők iskolánkat gyakran sikertörténeti példaként emlegetik. Ha ez igaz - és adja Isten, hogy igaz legyen -, akkor az iskolaalapítás, a fizikai és szellemi építkezés minden résztvevője örömet és személyes sikert érezhet. Önmagán túlmutató jelentősége is van ennek a vélekedésnek, hiszen, mint a népi mondás is megfogalmazza: csak az első gyereket kell megnevelni, a többit már ő is segít formálni. Az elismerés így az iskola működését meghatározók fokozott felelősségére is ráirányítja a figyelmet.
Reményik Sándor versében a nemzet megmaradásának és fejlődésének pilléreit látta a templomban és az iskolában ... „Ne hagyjátok a templomot / A templomot s az iskolát!" A költő gondolatai napjainkban ugyanúgy érvényesek, mint leírásuk idején. Ezt látva és tudva össztársadalmi szinten is fel kell értékelődnie az iskolák nevelő-oktató munkájának, hiszen már tudjuk, ha valamivel gazdagítani szeretnénk a nemzetet, akkor ahhoz az út az iskolán keresztül vezet. Fogadják szeretettel az Ökumenikus Iskola jubileumi évkönyvét.
Vissza