Máriakönnye-Vodica

Fülszöveg

Máriakönnye-Vodica Baja város, valamint Felső-Bácska legfontosabb és legrégibb búcsújáró helye. A 18. század első felétől formálódó kultusz kialakulásának kezdetéről jobbára a vidék történelmi eseményei és helytörténeti adatai alapján alkothatunk magunknak képet. A Vodica - magyar nevén előbb Csorgó-kút, majd rövidesen Szentkút - kialakulásához vezető folyamatokkal kapcsolatos ismereteink a 18. század végétől kezdenek gyarapodni. A hívők érdeklődésének és báró Bernátffy József plébános áldásos tevékenységének köszönhetően a 19. század első évtizedének végére virágozott ki a Boldogságos Szűz Mária itteni hódolata olyannyira, hogy előbb szobrot emeltek, majd 1811-ben kápolnát építettek neki. A hely kapcsán 1817-ben kihirdették V1L Pius pápa búcsúengedélyét. A 19. század későbbi évtizedei a kegyhely teljes kiépülését hozták. Az 1. világháború utáni korhangulat nyomán 1923-ban született meg a jellegzetesen magyar Máriakönnye elnevezés. 1922-ben, Baja plébániákra történt felosztása után a ferencesek azonnal felismerték a helynek a hívők vallásos érzületében betöltött meghatározó szerepét, ezért építkezéseikkel újabb lendületet adtak fejlődésének, és országosan ismertté tették azt. E tekintetben fontos megemlíteni P. Jugh Miklós plébános nevét, aki különösen szívügyének tekintette a kegyhely sorsát, és sokat tett a napjainkra jellemző kép kialakulásáért. Az 1945 utáni évtizedekben a hívek folyamatos érdeklődése, támogatása segítette az országos kisugárzás kiteljesedését: egyre több zarándok érkezett hazánk távoli vidékeiről is. A rendszerváltást követően Máriakönnye-Vodica a Szent Antal plébánia által saját pénzeszközeire és az elmúlt évtizedben pályázatokon elnyert forrásokra támaszkodva elvégzett felújításoknak és fejlesztésének, valamint Schindler Mátyás plébános áldozatos munkájának, továbbá az Egyházközség tagjai hathatós támogatásának köszönhetően a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye legjelentősebb, a 21. század kihívásainak is megfelelő búcsújáró helyévé vált. Vissza