Mária Terézia

Előszó

Előrelátás és könnyelműség
VI. Károly császár fiúörökösért fohászkodik. A hatvanhárom címen uralkodó daliás férfi allongeparókában térdepel a házikápolna feszülete előtt. Egyetlen fiát halálba kuruzsolták az orvosok. Azóta hiába erőlteti ágyékát, a természet könyörtelen. Nincs az az imádsággal tetézett igyekezet, mely ki tudná csikarni tőle, amit megtagadott. Csak a mennyei irgalomban bizakodhatik.
Ha az Ég továbbra is könyörtelen, lányára, Mária Teréziára marad a birodalom. Alig foglalta el trónját, ebben az értelemben végrendelkezett. Idestova tíz esztendeje, hogy házitörvénnyé nyilvánította végakaratát, a kancelláris fogalmazás remekét, a Pragmatica Sanctiót, ezt a minden igénylést az egymást erősítő kizárások bástyarendszerével kivédő okiratot. Amit az értelméhez kötött szó fortélya biztosíthat, beléjefoglaltatott. Ha a külhatalmak hozzájárulnak, nyugodtan hunyhatja le szemét, öröksége egy kézben marad.
Apja, Lipót császár, még életében felosztotta birodalmát két fia között. Az idősebbikre - Józsefre - hagyta Ausztriát, Csehországot, Magyarországot, Németalföldet, itáliai birtokait és a német-római császárkoronát: mindazt, amit ténylegesen birtokolt. Károlyra, a fiatalabbra Spanyolország maradt, fantasztikus tengerentúli függvényeivel. Csakhogy Spanyolország nem volt a birtokában. Pillanatnyilag bitang jószág volt, melyre az örökös nélkül elhunyt II. Károly spanyol király két legközelebbi férfirokona, az osztrák császár és a francia király egyformán igényt tartott. Vissza