Maria Stuart

Előszó

Schiller élete. Schiller Frigyes János, a németek egyik legnagyobb költője s legkiválóbb drámaírója 1759-ben született Marbachban a Nekár völgyében. Atyja szigorú, derék katona volt; anyja szelid, igénytelen, istenfélő asszony. A költő úgy külsőre, mint szellemre nézve anyjához hasonlított. Szülei papnak szánták, Károly Jenő herceg azonban az által alapított katonai képzőintézetbe vette fel, a hol előbb a jogot, később az orvosi tudományokat tanulta. Már itt foglalkozott költői kisérletekkel. Huszonegy éves korában elvégezte az akadémiát s mint ezredorvos Stuttgarba került. A következő évben jelent meg első drámai müve (Die Rauber), mely Mannheimban Óriási sikert aratott. Mivel azonban Schiller a herceg engedélye nélkül két ízben is elment Mannheimba, darabja előadására, eltiltották minden irodalmi munkásságtól. Ekkor abban a reményben, hogy a színháznál kap alkalmazást, Mannheimba szökött. Reményében azonban csalódott s Bauerbachban egy régi iskolatársának a családjánál kellett meghuzódni. 1783-ban Dahlberg a mannheimi színház intendánsa meghívta színházi költőnek. Itt kerültek színre "Fiesco", "Kabale und Liebe" című folyóiratot. Szorult anyagi viszonyai miatt azonban Mannheimból másfelé vágyott s Körner Tivadar, a későbbi híres költő, családjának meghivására Lipcsébe, majd Drezdába ment. Itt fejezte be "Don Carlos" című drámáját. Rövid ideig Weimarban is tartózkodott, a hol Wielanddal ismerkedett meg. "Don Carlos" irása közben jött arra a gondolatra, hogy megírja a németalföldi szabadságharc történetét. Munkájának megjelenése után a Weimari herceg kinevezte a jenai egyetem történelem tanárának. 1790-ben nőül vette Lengefeld Saroltát. Egytemi előadásait 1793-ban tüdőbaja miatt be kellett szüntetni s ezentúl teljesen az irodalomnak élt. Ezután jelentek meg klasszikus műfordításai (Euripides, Iphigenia Aulisban s az Aeneis II. és IV. könyve). A következő évben szoros baráti viszonyba lépett Goethe-vel. Együtt írták a Schiller-alapította "Horen" majd "Musenalmanach" című folyóiratokba a "Xeniá"-kat s ugyanott jelentek meg legszebb balladáik 1797-ben. Két évvel később Schiller Weimarba Költözött, hogy ott teljesen a színháznak éljen. Itt irta legkiválóbb drámai műveit. Egészségét azonban rendkivül aláásta a folyton erősebben fellépő tüdőbaj, mely nagyszabásu irodalmi tervei közepette, dicsősége tetőpontján, 1805-ben kioltotta életét. Goethe, midőn haláláról értesült, e szavakra fakadt: "Nemcsak legjobb barátomat, de létemnek felét vesztettem el." Vissza