Fülszöveg
Nyugaton az elmúlt évszázad feminista és szexuális forradalma jórészt már elérte céljait. Elképzeléseik, melyeket a 20. század elején még tiltott a törvény, mára már teljesen átjárják a nyugati társadalmak szerkezetét, és hamarosan az egész földre kiterjedő kultúrává válnak. Miután a politikai ellenállás legtöbb védőbástyáját bevették, a forradalom minden kulturális ellenállás nélkül terjeszkedik tovább. A njoigati civilizáció most kezdi megízlelni a keserű gjöimölcsöket, és a forradalom pusztító egzisztenciális következményeivel kell szembenéznie, miközben radikalizmusa láthatóan már elérte csúcspontját.
Az emberi személy alapvető szerkezete ellen intézett támadásával a forradalom antropológiai kataklizmához vezetett. A nyugati kultúra család helyett párokról és egyénekről beszél, házastársak helyett partnerekről, házasság helyett szabad szerelemről, boldogság helyett jólétről és életminőségről, szülői tekintély helyett gyermeki jogokról, önátadás helyett saját testünk...
Tovább
Fülszöveg
Nyugaton az elmúlt évszázad feminista és szexuális forradalma jórészt már elérte céljait. Elképzeléseik, melyeket a 20. század elején még tiltott a törvény, mára már teljesen átjárják a nyugati társadalmak szerkezetét, és hamarosan az egész földre kiterjedő kultúrává válnak. Miután a politikai ellenállás legtöbb védőbástyáját bevették, a forradalom minden kulturális ellenállás nélkül terjeszkedik tovább. A njoigati civilizáció most kezdi megízlelni a keserű gjöimölcsöket, és a forradalom pusztító egzisztenciális következményeivel kell szembenéznie, miközben radikalizmusa láthatóan már elérte csúcspontját.
Az emberi személy alapvető szerkezete ellen intézett támadásával a forradalom antropológiai kataklizmához vezetett. A nyugati kultúra család helyett párokról és egyénekről beszél, házastársak helyett partnerekről, házasság helyett szabad szerelemről, boldogság helyett jólétről és életminőségről, szülői tekintély helyett gyermeki jogokról, önátadás helyett saját testünk birtoklásáról és saját sorsunk felett való rendelkezésről, lelkiismeret helyett szabad választásról, személyek között fennálló közösség helyett névtelen és arctalan egyének szövetkezéséről, az egymást kiegészítő férfi és nő helyett a nemek közt kötendő szerződésről, szülők helyett önmaguk reprodukálóiról, nemzés helyett reprodukcióról, törvényes hatalom helyett az egyén önérvényesítésének előmozdításáról és az egyén kísérletezgetéséről.
A kulturális forradalom következményei a szemünk előtt vannak: a család és a társadalom szétesése, az egyes nemzedékek között mutatkozó ellentét, az idősek magányossága és elhagyatottsága, az „egyszülős" vagy „újraalkotott" családban élő gyermekek érzelmi problémái és szenvedése, a depressziósok számának növekedése, a hagyományos emberkép lebontása, az iskolai kudarcok, a pályaválasztási nehézségek, a fiatalkori öngyilkosság, kétségbeesés és bizonytalanság növekedése, mely fiatalok azután kábítószerekhez nyúlnak, erőszakhoz folyamodnak, vagy a szekták és a sátánizmus felé fordulnak; a kulturális hagyományok és a hit eltűnése. A fenti zavarok olyan mértéket öltenek, hogy az már az egész társadalom működését veszélyezteti. Paradox módon a dekonstrukció immár rendszerszintűvé vált.
Vissza