Előszó
A SZENT MARGIT SZIGETÉT Budapest közigazgatási területén olybá veszem, mint egy mesteri költeményt egy tudományos revue füzetében. Itt minden cikk a mélységekben jár, komoly vagy komolykodik; a reális élet, a szigorú bölcselem, a széptudományok világa. És ezek között van egy költőin szárnyaló vers: ábrándos hangulat, játszi sorok, csupa ritmus, csengő bongó rímek, kedves képek, szökellő ötletek, bűvölő mosoly és lopva elcsattant izzó csók ...
A Duna hajólapát felverte hullámai fodrosán csapnak a parthoz és kedveskedve csobbannak; a lángoló napkorong játszani küldi le sugarait a lombok és bokrok közé, a partszéli nyárfák ágai között átsuhan a szellő, a fákon madár dalol, a vízesés méregzöld szikláján suttogva fut le a páráló víz, a vizikút zenéje úgy száll a légbe, mikéntha faunok sípja szólalna meg, a gyermekek zsivaja, a sétáló fiatalság kacagása - a kettős metropolis porfelhős hétköznapi lármájának filharmonikus ellenzenéje ... Pompás költemény a sziget, amit mintha a Parnasszuson gondolt volna ki a nagyszerű Génius: a Természet. Hymnus az, ének, dal, nóta, chanson.
A szőke Duna közepéből kelt ki, mint ahogy a mitológia tanítaná, aztán a part televényéből fák nőttek fel, s virágok. így lett a szigetből az, aminek ma látom .. . Pompás virányai vannak, bokros ligetei közt hatalmas százados fák terebélye alatt buja pázsitokon bűvös erejű források fakadnak. Tavasszal minden virágba öltözik, nyáron hűs szél suhan át rajta, ősszel arany levelek terítik be, télen a hókristályok milliárd csillaggal vakító fehérre varázsolják világát.
Az emberek már így találtak rá és nem gondolva múzsákkal, természettel, kivágták a fák és a cserjék egész garmadát s majd hosszú századok multán, árnyas tisztásán otthont emeltek egy királyi szűznek és társainak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal