Márffy

Fülszöveg

A Nyolcak festőcsoport neve a nagyközönség számára ma sem cseng igazán ismerősen, annál inkább az egyes tagoké: Márffy Ödönt és társait, Berény Róbertet, Czóbel Bélát, Czigány Dezsőt, Kernstok Károlyt, Orbán Dezsőt, Pór Bertalant és Tihanyi Lajost a legnépszerűbb huszadik századi művészeink között tartjuk számon. Amikor 1911-ben ezek a párizsi tanultságú fiatal festők Nyolcak néven kezdtek kiállítani, erőteljes színvilágú, meghökkentő vásznaikkal az európai festészet legfrissebb eredményeit honosították meg Magyarországon.
Az első világháborút megelőző évek Budapestjének virágzó kulturális életében Bartók, Ady vagy a Nyugat képzőművészeti megfelelőjének számítottak. A húszas-harmincas években Márffy a korábbinál jóval líraibb stílust alakított ki, s hol vibráló, hol lágyabb, elmosódó színekkel derűt, nyugalmat, néha sejtelmes hangulatot árasztó képek sorát alkotta meg, melyeknek leggyakoribb modellje hitvese volt, az Ady özvegyeként közismert Csinszka. Társa elvesztése 1934-ben átmenetileg elapasztotta alkotókedvét, amely élete hátralevő két évtizedében leginkább tájképeiben és csendéleteiben éledt újra. Művészi szemlélete az idők folyamán mit sem változott: még idősebb korában is a fiatalokat, a modern irányzatokat összefogó csoportok tagjai közt találjuk.
Kötetünk több mint hatvan reprodukciót tartalmaz a festő képeiről, valamint számos fekete-fehér dokumentumfotót; az életrajzot, a képelemzéseket és a szómagyarázatokat Rockenbauer Zoltán írta. Vissza