Autó-Motor 1973. április 21.

Előszó

Részlet a folyóiratból:

"Az Autó-Motor egyik múlt évi számában már ismertettem az autópálya-közlekedés előnyeit és veszélyforrásait, a helyes közlekedés alapvető szabályait! Hogy most mégis újra erről írok, annak az ez évi március 25-i vasárnapi tapasztalat az oka.
Ezen a szép kora tavassá vasárnapon az esti csúcsforgalom megközelítette a nyári vasárnapokét Sajnos, megismétlődtek a jellegzetes autópálya-közlekedési hibák is. Azok, akik kirándulásukat összetört autóval vagy még szomorúbb következményekkel fejezték be, csaknem kivétel nélkül saját, vagy mások helytelen vezetésmódjának áldozatai.
Már a tavalyi egyirányúsítás során kitűnt, hogy autópálya-közlekedésünk zavart, nyugtalan, és hiányzik az autópályákra egyébként jellemző nyugodt, egyenletes sebességű forgalomáramlás.
A bajok fő forrásai az áramlásra jellemző túlzott sebesség-különbségek. Ismeretes, hogy minél nagyobb a járművek sebessége közötti különbség, annál több az előzés, a fékezés, a mások rovására történő előnyszerzési törekvés. Mindezek együttes hatására nő a feszültség, fogy a türelem, szaporodnak a baleseteik. Az autópályán akkor a legnagyobb a biztonság, ha normális időjárás esetén a Járművezetők nappal 100 km/ó, éjjel 80 km/ó sebességgel haladnak. Számos megfigyelés és kutatás bizonyítja, hogy ennél nagyobb és kisebb sebességeknél nő a balesetveszély. Nem kívánom itt a már említett cikk megállapításait megismételni, de azt újból le kell szögezni, hogy a túlzott sebességgel haladni kívánók nem bérelhetik az egyik nyomot és nem kényszeríthetik a normális sebességgel haladókat az esetleg már túlzsúfolt szélső nyomra. Helyes közlekedés esetén a két nyomon haladó járművek sebesség-különbsége 20 km/ó körül van. Ebben az esetben a szélső nyomon haladók is végrehajthatják szükségessé váló előzéseiket, és kialakul a tempós, de mégis nyugodt forgalomáramlás." Vissza