Előszó
Részlet:
Márczius tizenötödikén.
I.
- 1888. -
Negyvennyolcz óta minden évben eljön,
S megünnepeljük márczius íduszát;
És emlegetjük a tizenkét pontot,
Petőfit s ama fenséges tusát,...
Tovább
Előszó
Részlet:
Márczius tizenötödikén.
I.
- 1888. -
Negyvennyolcz óta minden évben eljön,
S megünnepeljük márczius íduszát;
És emlegetjük a tizenkét pontot,
Petőfit s ama fenséges tusát,
Mely márcziusnak ünnepéből támadt
S szivünk megdobban, arczunk pírban ég.
Szép ünnep. Mindig szép marad. De vajjon
Méltó-e rá a mai nemzedék?
Méltó vagy-é rá, honom ifjusága?
Kebled virágát vájjon kora fagy
Nem vette meg? Méltó vagy-e a multra,
Ki a jövő legszebb reménye vagy ?
Vagy nálad csak szavallat a szabadság,
Ünnepi köntös a honszeretet,
A mit felöltesz egy-egy alkalomra,
Czifrálkodol, aztán odább veted?
Vissza