Marco Polo utazásai

Előszó

Jönnek a tatárok! Futótűzként terjedt a hír országról-országra és dermesztő rémület lett úrrá Európán. De csodák csodája: a fosztogató és pusztító tatár seregek megálltak, sőt bizonyos mértékben még vissza is vonultak. És multak a hónapok és multak az évek, de a tatárok nyugodtak maradtak, egy lépést sem tettek Európa leigázására. Erre lassan megtört a jég. Az európai népek félelmét felváltotta a kíváncsiság. Kezdtek érdeklődéssel fordulni nagy és veszedelmes szomszédjuk felé. Elküldték követeiket a nagy kán udvarában az egyházi és világi hatalmasságok és útra keltek a vállalkozó szellemű kereskedők Kelet mesés, sokatígérő piacai felé. Ez utóbbiak közül a történelem fénysugara Velence kereskedelmének ázsiai előfutáraira esik.
Velence városának polgársága, az egész Mediterráneumot behálózó kereskedelmi tevékenységével, az árutermelés fejlesztésével a XI-XIII. században rendkívül megerősödött. A városban az eredeti felhalmozás, bizonyos korai tőkeakkumuláció jelenségei kezdtek mutatkozni. Ezek a tények Velence számára élejáró szerpet biztosítottak az említett századokban. A városban a kereskedőarisztokrácia kezében volt minden hatalom és bár ez az osztály a velencei nép és a velencei gyarmatok népének kíméletlen kizsákmányolásával biztosította uralmát és növekvő gazdaságát -- Európa feudális államaival szemben a fejlődés nagy perspektiváival rendelkezett. A velencei diplomácia és hadviselés fölénye fényesen megmutatkozott a XII. század végén az északolasz városoknak a császársággal szemben folytatott küzdelmében. Ugyanakkor Velence szilárdan ellenállt a világuralomra törő pápaság agressziójának is. Vissza