A nagy Kán birodalmában

Előszó

Az ismert világ a középkorban szűkebb volt, mint a görög és római ókor ökumenéje és lényegében Közép- és Déleurópára és Ázsia földközitengeri partvidékére korlátozódott. Az európai keresztény közösséget külsőleg egy másik nagyon intenzív és erőteljes vallási közösség zárta el a távolabbi világoktól, az iszlám, amely meghódította Előázsiát és Északafrikát és valósággal falat alkotott Európa és az óvilág másik két földrésze között. Azonban ez az elzárkózás bizonyos fokig önkéntes is volt, a korai középkor az európai keresztény világrendet annyira kizárólagosnak érezte, hogy mindazt, ami kívül állott ezen, a mesék és fantasztikumok vagy ha úgy tetszik a szimbolikus jelentőségű álomképek és viziók birodalmába utalta. A késő középkor felveszi a küzdelmet a nyugati keresztény világ nagy börtönőrével, az iszlámmal és ennek a küzdelemnek, amely ott folyik a mesés idegen világokban, Előázsiában és Északafrikában, szükségképpen ki kellett szélesítenie az európai keresztény kultúrközösség horizontját. Kiderült, hogy a mesék és fantasztikumok, a szimbólumok és álomképek világának is megvan a maga realitása és a realitásnak ez az új síkja csodálatos lehetőségeket nyitott meg az európai ember előtt. A nyugati emberiség a terménygazdaságról lassan kezd áttérni a pénzgazdaságra. Európának azonban kevés az aranya és nagyon fogyatékos a luxusa; kiderül, hogy az arany és a fényűző élet kellékei ott rejtőznek azokban a távoli világokban, amelyeket az iszlám fanatizmusa zárt el az európai ember elől. Vissza