Az Északi-sark

Fülszöveg

Az Északi-sark a Föld északi peremének régióit foglalja magában, melyeket egyedi jellegzetességeik a maguk nemében egyedülállóvá tesznek. Földrajzi és csillagászati elhelyezkedésük okán ezek a területek télen hosszú időszakokra teljes sötétségbe borulnak, melyeket a nyár véget nem érő nappalai követnek. A tengert vastag jégpáncél borítja - a sarki jégmező-, melynek nagysága az évszaktól függően változik. A tengerszint feletti szárazföld jókora részét kiterjedt gleccserek foglalják el, ezek beáramlása a tengerbe látványos jéghegyeket hív életre. A hő a fennmaradó területeken is az évnek csak néhány hónapjára olvad el, a szélességi foktól függően. A tavaszi olvadást követően a szárazföld sivár pusztasággá válik, melyet milliónyi tavacska és ingoványos terület tarkít, szinte lehetetlenné téve annak bejárást. Mégis, szembesülve a látszólag barátságtalan környezettel, a növények, az állatok és az emberek megtanulták, hogyan alkalmazkodjanak a mostoha viszonyokhoz a túlélés érdekében. Az itteni népcsoportokra még ma is jobbára félelemmel vegyes érdeklődéssel tekintenek a délebbre élők. Idővel a környezet, illetve a helyi populáció életmódbeli hasonlóságainak mélyebb megértés egy olyan világot rajzolt fel a felfedezők és utazók előtt, amelyet nemcsak túl lehet élni, de teli van élettel, még az olyan helyeken is, ahol ez látszólag elképzelhetetlen. Az Északi-sark, mely télen sötét és kihalt, és ahol ilyenkor mindössze néhány állat kóborol, hirtelen megtelik élettel, amint a napok hosszabbodni kezdenek, és milliónyi madár választja ezt fészkelésének színhelyéül; míg a tenger, mely ilyenkor részlegesen megszabadul jégterhétől, ezernyi úszólábúnak teszi lehetővé a partra jutást, a párosodást, illetve az utódok nemzését. Így tehát az Északi-sark nem pusztán szürke, fagyos terület. Amikor nap első sugarai felmelegítik a természetes környezet máris remek lehetőséget kínál. A végtelen táj zabolátlan szépségével szembesülve az ember egyszerre parányinak és jelentéktelennek érzi magát, késztetést érezve, hogy félelemmel vegyes tisztelettel forduljon a sarkvidék alapjában véve még mindig érintetlen világa felé. Vissza