Márciusi szél...

Előszó

1975-ben tértem vissza Orosházára, szülővárosomba. Jó szerencsém úgy hozta, hogy hamarosan Nagy Gyula múzeumigazgató vendége voltam, afféle bemutatkozó látogatás keretében. Rögtön befogott edényeket pakolni a raktárban, panaszkodott a helyhiányra, miközben egyik helyről a másikra raktuk a korsókat, gyertyaöntő edényeket, tálakat. Aztán szóba hozta az önéletrajzírókat.
Felkaptam a fejem: miről van szó? Lelkesen magyarázta, hogy jó néhány parasztembert rávett, írja le az életét. Módszertani segítséget nyújtott a munkához, rendszeresen találkoztak a múzeumban, kiértékelték az addig elvégzett munkákat. Aztán, hogy a könyvtár a Dózsa György utcára költözött, szomszédok lettünk, így gyakran megesett, hogy az „önéletrajzosok'' benéztek a könyvtárba is.
Csizmadia Ferenccel már korábban is találkoztam, de az új helyünkön gyakoribb vendég lett. Lelkesen és kicsit sóhajtozva beszélt a feladatról, amit Gyula bácsi kiszabott neki. Nehezen haladt az írással. Szinte minden alkalommal tudakoltam, hol tart a munkával. Ilyenkor néha felcsattant, zsörtölődött egy kicsit. Nem tudta, hogy Nagy Gyula megkért arra, ugyan nógassam már egy kicsit Feri bácsit, mert nehezen készül a „mű''.
Mára elkészült. Megkésve egy picit, mert az író már jó ideje nincs köztünk. Szerencsére özvegye, Süle Erzsébet ezt a nagy becsben tartott hagyatékot nemcsak gondozta, befejezte, hanem hozzáírta a maga életét is. Tegyük hozzá: kitűnő arányérzékkel és olvasmányos, gördülékeny stílusban.
Gondoljunk bele, milyen nehéz sors jutott mindazoknak, akik a tanyákon már gyermekkoruktól nehéz munkára kényszerültek! Csak két nemzedéknyit visszapillantva is, milyen értelmetlennek tűnik az a szegénységgel és verejtékkel vert sorsözön, ami rájuk méretett.
Hány család mondhatná ma - olvasva e sorokat -, ez nálunk is így volt, mi is így éltünk!
Az internet, a televízió, az űrkutatás korszakában milyen kicsi, hangyányi az az életút, amit ennek a könyvnek szerzői és egyben főszereplői bejártak. Mégis teljesebb volt ez, mint amit ez a mai, értékrendjétől fosztott világ kínál nekünk. Teljesebb volt, mert az örökös, létért való küzdelem csak emberséggel és hittel teljesedett, teljesedhetett be. Vissza