Kaland

Előszó

Részlet a könyvből:
"A szín mindhárom felvonásban ugyanaz a díszesen, kissé látványosan berendezett terem, ahol Kádár tanár betegeit fogadja. Kandalló, könyvtár. Nagy íróasztal. Hencser. Karosszékek. Mindez gazdag, bőséges. Képek, szobrok, azok a bizonyosak, betegek ajándékai, de igazibbak is, nemes és értékes műtárgyak. Háttérben nagy, szárnyas ablak a virágzó tavaszi kertre. Jobbra két ajtó: egyik a várószobába, másik az ebédlőbe vezet. Balra ajtó a laboratóriumba, tapétaajtó a mosdó- és öltözőfülkébe.
Mindez inkább úriszobára és társalgóra emlékeztet, mintsem orvosi rendelőre. Csak a Röntgen-gép, mely a háttérben áll, s egy üvegszekrény, műszerekkel, mutatja, hogy itt betegeket is fogadnak. Sok virág, egész bokrok.
Mikor a függöny felmegy, Orvosnő a tanár íróasztala előtt áll, s írógépbe mondja a vizsgálati lelet adatait az Asszisztensnőnek. A hátsó ablak, mely a virágzó gyümölcsfákra, a tavaszi kertre néz, félig nyitott. Szikrázó, fanyar, hideg áprilisi napfény." Vissza

Fülszöveg

1940-ben a Nemzeti Kamaraszínház Kaland című ősbemutatója hatalmas sikert aratott. Hála Németh Antal kiváló rendezésének, Rajnai Gábor, Tőkés Annak, Jávor Pál, Makay Margit remek alakításának. De mindenekelőtt a pálya csúcsára érkező Márai Sándornak, aki máig élvezhető bravúrdarabot írt, emlékezetes szerepekkel, pompás dialógusokkal.
Noha 18 magyar bemutatót tartottak 1940-ben, az Akadémia a bemutató után több száz előadást megért Kalandnak ítélte az év legjobb színdarabjáért járó Vojnich-díjat.
Az egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében néhány óra leforgása alatt lejátszódó drámában valamennyi szereplő élete fenekestül felfordul. Senki és semmi sem az, aminek tegnap látszott. A Kaland a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. Színpadra szánt alkotás, ám olvasmányként is rendkívül élvezetes, a Gyertyák csonkig égnek legjobb lapjait idézi fel.

"Szekeres: Nem tudod még, hogy minden érzés és indulat csak a csalódáshoz és magányhoz vezet? Én régen tudom ezt.
Nincs más segítség, csak a munka, mely szolgálat az embereknek.
Kádár: azt hittem, elvégzem ezt a munkát.
Szekeres: De nem úgy, ahogy szellemed megparancsolja. A világot szolgálod, nem pedig tehetségedet. A sors kiválasztott egy feladatra, melyet csak te végezhetsz el. Nagy sors ez. De te elmenekültél a feladat elől egy kalandba, melynek emberi kapcsolat a neve. A világ mindennel megajándékozott, amit megvetsz, s elvesztetted a feladatot, ami életed egyetlen értelme volt. EZ az igazság." Vissza