Már vígadjunk!

Előszó

A RENDEZŐHÖZ

Ezzel a műsorral a vidám társas ünneplés megrendezéséhez adunk anyagot. Elsősorban a móka hagyományosain klasszikus alkalmára szánjuk: farsangra. E füzet alaphangulata éppen ezért a játékos ugratás, a tréfás és szellemes elmejáték jegyében fogant. Mivel azonban az volt a célunk, hogy ne kössük túlságosan egyetlen egy alkalomhoz, kihagytunk belőle minden olyan anyagot, amely csakis farsang alkalmával adható elő. így aztán ez a műsor bármely vidám est megrendezéséhez jól felhasználható anyagot nyújt.
Minthogy az itt közreadott darabok egy hangulatúak, kívánatos, hogy a műsor ebben a formájában és ebben a sorrendben kerüljön előadásra. Természetes azonban, hogy részleteiben is felhasználható különböző alkalmakra. A füzet gerincét az egyfelvonásos játék alkotja, s ez különösen alkalmas arra, hogy a többi anyagtól függetlenül kerüljön előadásra. A rendező figyelmét elsősorban az ennek a játéknak az előadásában követendő kívánalmakra hívjuk fel. Két mozzanat teszi fontossá azt, hogy a rendező megszívlelje útmutatásainkat. Az egyik az, hogy csoportok játékáról van szó. Ezek egyöntetű mozgása, jól egybehangolt és minden apró részletében jól kidolgozott játéka az előadás sikerének elengedhetetlen feltétele. A rendezőnek biztosítania kell a csoportok játékának föltétlen fegyelmét, különben a néző előtt elmosódik az egész kép. Ezért kell jól tagolttá tenni a szereplők együttes játékát. - A másik mozzanat, amely a rendezés különös gondosságát kívánja, az, hogy a mondott szöveg szűkszavú. Ebben az énekesmókás játékban nagyobbára csak célzások, szikrák pattannak a két szembenálló ellenfél mindegyikéből a másik felé. Amit egy-egy szereplő közöl, annak jóformán csak jelképes utaló értelme van. Hogy ezeknek a párbeszédeknek az éle el ne vesszen a színpadon, a gondos alakitásnak és világos artikulációnak a legnagyobb fontosságot tulajdonítsuk. A játéknak meg kell, hogy legyen a maga természetétől diktált tempója, ami semmiesetre se legyen elsietett vagy hajszolt. A nóták ne tűnjenek fel betéteknek: a maga helyén mindegyiknek megvan a hangulatfestő, tehát szerves jelentése. Ezért úgy kell betanítani, hogy spontán megnyilatkozásokként hassanak. A nóta és a játék közösen egészítik ki egymást, ezért egybehangolásukra igen nagy gondot kell fordítani. Különösen a játék csattanóját dolgozzuk ki sok próbával és lelkiismeretes előkészülettel. Ha nincs pompás színpadi felszerelésünk, nem baj: nem külsőségekkel érjük el a hatást, hanem a játék belső sodrával.
Minthogy a vidámság szertesugárzásáról van szó, itt különösen fontos, hogy a közönségeit megnyerjük és személyes részvételét biztosítsuk az ünnepélyen. Erre a legalkalmasabb a közös éneklés. Ha az itt közölt dalok nem ismeretesek a közönség előtt, énekeljük azokat a vidám népdalokat, amelyekről tudjuk, hogy szeretik és jól ismerik őket. De ha - mondjuk - sokszorosítva adjuk kezükbe az itt szereplő nóták szövegét és esetleg kótáját is, s a hangulatot forróvá tudjuk tenni, bizonyosan rá tudjuk kapatni a nézőket arra, hogy velünk énekeljenek. Ebben az esetben biztosítottuk a teljes sikert. A rendező ötletességén múlik, hogy ez valóban megvalósul-e.
Természetes, hogy a játékon és dalokon kívül a prózai és verses számok is gondos előkészítést kívánnak. Mindegyikükben ott van a játék magva, ezért igen fontos, hogy sok próba, gondos és megbeszélő szövegboncolgatás után a szereplő előtt a szöveg minden mozzanata világos legyen és kellő hanghordozással, kidolgozott kiejtéssel valósággal megjátssza például a mese alakjait, anélkül azonban, hogy taglejtésekkel vagy egyéb túlzásokkal eldurvítaná a szöveg finomságait. Vissza