"...Már nincs többé szükség a kakasra a népek között, és így levágják őket bűnbaknak"/Ráv Élijáhu Domán élete (dedikált példány)

Fülszöveg

"...milyen előnyöm származott nekem abból, hogy a Teremtő, áldva legyen a neve, értelmet adott a kakasnak, hogy különbséget tegyen a nappal és éjszaka között? Mi hiányzott volna nekünk, ha a kakasnak nem lett volna ilyen észbeli képessége? Azonban ma, amikor mindannyian órától megfosztottak vagyunk; sem zsebóránk, sem karóránk, sem falióránk nincs, és az egész határunkon nincs toronyóra, áhítattal mondom ezt az áldást, mert őszintén rá vagyunk utalva a kakasok értelmére. Abban az órában a kakasok voltak az egyetlen teremtmények az összes teremtmények között, akik a mi előnyünkre is teljesítették feladatukat. Rajtuk kívül nem volt senki az egész határban: élőlények, hogy válaszoljanak a kérdésünkre: Hány óra van?
A kakas hangja minden reggel elhallatszott a településnek azon telkéig is, amelynek földjén mi aludtunk.
Az egyetlen rokonszenv kifejezése volt ez, mely akkor nekünk osztályrészül jutott. (...) Felébrednek az eddig mélyen alvók és azt mondják: mostantól már nincs többé szükség a kakasra a népek között, és így levágják őket bűnbaknak. A mi időnkben mintegy hatmilliót" - írja Domán Ernő, azaz Reb Elijáhu Domán héber nyelven írt buchenwaldi visszaemlékezésében. Az oly ritka nyelvemléknek is beillő dokumentum a magyar zsidó ortodoxiának egyszerre társadalomtörténeti és irodalmi reprezentációja. Fehér holló-ritka, noha a 20. század elején a közel milliós létszámú magyar zsidóság felét ez a nép tette ki. Ahogyan itt elmondja és lefesti az átélnie adatott apokalipszist - a stílusában kétezer év Isten-közelsége és bibliai, talmudi szelleme és műveltsége összegződik, amely benne, e nép képviselőjében, megszakítatlanul folyamatos volt. Kötetünkben két rabbigeneráció élete és munkája harmonikusan egészíti ki egymást: a fiú, a szintén rabbi és Talmud-professzor, Domán István fordította le apja művét, látta el azt magyarázatokkal, s írta meg biográfiáját. Vissza