Már majdnem ott vagyunk?

Fülszöveg

Nyaralni megy a család. Az első ülésen apu és anyu kicsit megviseltnek látszanak. Nem is csoda, ha meggondoljuk, mennyi mindent kellett előkészíteniük, be kellett csomagolniuk, nem is szólva arról, mennyit aggódtak, nehogy otthon felejtsenek valamit. A hátsó ülésen a gyerekeket majd szétveti az izgalom. Az egész nyaralás előttük áll. Az első tizenöt kilométeren még simán megy minden. Ekkor hirtelen egy vékony hangocska szólal meg a kocsi hátuljában: - Apu, ugye már majdnem ott vagyunk? - Apu szíve összeszorul. Hányszor fogja még hallani a kérdést, amíg az út végére érnek, és közben lesz még morgás, zúgolódás, sőt a könnyeket sem ússza meg. Ragyogó tisztára mosott kocsija végül egy szemeteskukára emlékeztet majd. Ebben a könyvben másfajta utazásra vállalkozunk. Ez nem konkrét, hanem szellemi utazás lesz. Arról fog szólni, hogy Isten hová akar elvezetni a keresztyén életben, és milyen tapasztalatokat szerzünk útközben. De lehet, hogy mi is gyakran feltesszük majd magunknak a kérdést: - Ugye, már majdnem ott vagyunk? - A hátsó ülésen utazó gyerekek talán nemigen tudják, hová is mennek, bár biztosak benne, hogy nagyon jól fogják magukat érezni, ha egyszer megérkeznek. Értjük-e, hogy Isten hová vezet minket a keresztyén életben? Tudjuk-e, milyen messzire jutottunk a keresztyén életben, és még mekkora út áll előttünk? Világosan látjuk, hogy mi történhet velünk útközben? Vissza