Szivbeli tartozások

Előszó

Részlet a könyvből:

Összeesküvés jó czélra.
Most öt éve, télen, egy magas, száraz és fris öreg ur - azon komoly és derült alakokból való, melyeket oly helyesen tisztességes alakoknak szokás revezni - Bierges ur, számvevőhivatali tanácsos , a Saint-Germain elővárosban, az Egyetem-utcza egyik házának széles lépcsőzetén halada fölfelé.
Hetedfél órát ütött, ebéd ideje volt.
Gyapottal béllelt felső kabátjába gondosan beburkolva, hosszas vártatva hága egy lépcsőről a másikra, mint oly vendég; a ki nem szeretne első érkezni. Pedig kár volt ugy óvatoskodnia; hiszen a meghivó jegyen föl volt irva: „Magunkban leszünk s kényünkre beszélgethetünk."
Mi mondani valója volt hát Chaudray bárónénak, a ki meghitt ? s miért ez ebéd a szokott kétheti szerdai ebéden kivül ?
Ezt a föladatot feszegette Bierges ur s meg sem oldotta még, midőn, a hozzávetéseknek és lépcsőknek végét érvén, a második emeleten meg kelle állapodnia s az ajtóverő kalapácsot megfogá.
Chauday báróné a hasonnevű hires tudósnak, Chaudray bárónak, az Institut s valamennyi európai akadémia tagjának felesége, most, negyvenötéves korában, ha nem is kedves nő, de a legkedvesebb volt valamennyi nő közül. Nagy, vaskos és rút volt, de bájos szavú s fölruházva a tökéletes párisi gazdasszony minden kellemével, ugy hogy magához tudta vonni s magánál tudta tartóztatni - magánál ama legjobb világpolgárias vendégeket, kik azelőtt a nagy természettudós gyűjteménytárát látogatták. Vissza