Mantegnától Hogarthig

Előszó

Szépművészeti Múzeum 2002-ben A fametszet című kiállítással a sokszorosított grafika történetét ismertető tárlatsorozatot indított. A sorozat második rendezvénye a legrégebbi magasnyomású eljárás után a legkorábbi mélynyomású sokszorosító technikát, a rézmetszést mutatja be a múzeum gazdag gyűjteményéből válogatott száznyolcvan metszettel. A rézmetszés történetét a legkiválóbb itáliai, német, németalföldi, francia és angol mesterek munkáin keresztül ismerhetik meg a látogatók. Egy-egy meghatározó, virtuóz metszőtől, például Mantegnától, Marcantonio Raimonditól, Giorgio Ghisitől, Martin Schongauertől, Israhel van Meckenemtől, Albrecht Dürertől, Lucas van Leydentől, Hendrick Goltziustól, Jean Duvet-től és William Hogarthtól több lapot is bemutatunk, hogy kirajzolódjon egyéni stílusuk és világossá váljanak újító technikai vívmányaik. Végigkövethetjük azt a folyamatot, amely a technika 15. századi kialakulásától a művészi rézmetszés kibontakozásán át a reproduktív grafika uralkodóvá válásáig ível. A rézmetszés előzménye a fém felületének véséssel vagy karcolással történő díszítése volt, az az eljárás, amellyel már az ókorban például a bronztükrök hátoldalára és bronzedények, -tárgyak felületére mintát rögzítettek. A rézmetszés technikája valószínűleg az 1430-as években a Felső-Rajna vidéki ötvösműhelyekben alakult ki. Az ötvösmesterek munkafolyamatának egyik mozzanatából ered: miután vésővel bemélyítették a fém felületére a díszítést, az ötvösök próbaképpen befestékezték a mintát, majd a fölösleget letörölték, így a festék csak a bemélyített vonalakban maradt meg. Vissza