Fülszöveg
Tóth Anikó 1967-ben született Budapesten. Előreláthatólag 1993-ban végez a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Volt már angoltanár, tolmács, idegenvezető. A kortárs amerikai irodalom fordítója. Ez az első kötete.
...mert amikor én táncolok, akkor az egész testemmel fogalmazom meg a vágyaimat, s ez számomra művészet, önkifejezés, nem szól senkinek, mégis mindenkinek, és sokan veszik is a lapot, amiből, persze, félreértés is adódhat, mert honnan tudhatnák ők, hogy én egy nagy hazudozó vagyok, egy bolond lány, aki annyi minden szeretne lenni, aki szerepekbe bújik, aki megéli az életét, ami nem azt jelenti, hogy sok mindent csinál, hanem azt, hogy átlényegít, a gondolat erejével facsarja ki a rendezetlenül rázuhant tények szürke szikladarabkáiból az élet szivárványszínű esszenciáját, aki úgy rakosgatja a pillanatokat, mint egy kirakójáték darabkáit, hogy újraalkossa az emlékeit, vagy megrendezzen egy izgalmas jövőt. Igen, ez táplál engem, az én nagy fantáziám, így hát könnyen rabul...
Tovább
Fülszöveg
Tóth Anikó 1967-ben született Budapesten. Előreláthatólag 1993-ban végez a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Volt már angoltanár, tolmács, idegenvezető. A kortárs amerikai irodalom fordítója. Ez az első kötete.
...mert amikor én táncolok, akkor az egész testemmel fogalmazom meg a vágyaimat, s ez számomra művészet, önkifejezés, nem szól senkinek, mégis mindenkinek, és sokan veszik is a lapot, amiből, persze, félreértés is adódhat, mert honnan tudhatnák ők, hogy én egy nagy hazudozó vagyok, egy bolond lány, aki annyi minden szeretne lenni, aki szerepekbe bújik, aki megéli az életét, ami nem azt jelenti, hogy sok mindent csinál, hanem azt, hogy átlényegít, a gondolat erejével facsarja ki a rendezetlenül rázuhant tények szürke szikladarabkáiból az élet szivárványszínű esszenciáját, aki úgy rakosgatja a pillanatokat, mint egy kirakójáték darabkáit, hogy újraalkossa az emlékeit, vagy megrendezzen egy izgalmas jövőt. Igen, ez táplál engem, az én nagy fantáziám, így hát könnyen rabul esem a saját fajtámnak, olyanoknak, mint a Teknőc, aki hazakísért és csak meztelenül akart látni engem, csak gyönyörködni akart, s elmesélte, hogy milyen volt az, amikor az ő nagy szerelme először levetkőzött előtte, és én éreztem, hogy most valami szép fog bejönni a világba, ha én levetem a ruháimat, és hagyom, hogy lecsorogjon a bőrömön a tekintete, ahogy a zuhany rózsájából kiömlő víz...
Vissza