Mangún

Előszó

EXPEDÍCIÓ EGY FÖLTÉRKÉPEZETLEN TERÜLETEN
ELŐSZÓ
Diaszpóránk irodalmában, de még az összmagyarban is, Határ Győző a „rendhagyó jelenség", az „enfant terrible",a „literatúra Picasso ja"—ahogyan Kabdebó Tamás nevezte—akiről minden alkalommal újonnan kifejtjük, hogy rendhagyó jelenség, hogy enfant terrible és így tovább, mert a jelek szerint nehézségeink vannak az integrálásával. Hiszen egyaránt megörökít Szépet-Rútat, szókimondó a végletekig, írói boszorkánykonyhájában egybekotyvasztja a különböző műfajokat és minden,de igazán minden elképzelhető tabut feldönt.
Messze vezetne—egészen Baudelaire-íg—a Határ-praktízálta újfajta esztétika eredetére és okaira kitérni, de a műfaj-keverésnek — ami szintén világirodalmi jelenség— Határ színműveiben semmi nyoma. Való igaz, egész sereg vers található a drámáiban, de van ez még Shakespeare-nél is; Határ kifigurázó rigmusai, hadaródalai, ráolvasó mondókéi azonban inkább a publikum kizökkentésére, mint lírai elandalítására szolgálnak.
Aki valamennyire megérezte a háborúra következő színházi forradalom szelét, aligha jár idegenként a Határ-i drámatájban, melynek föltérképezésére most elindulunk—ahol a tragikum hahotába fúl és fordítva, és ünnepélyesség helyett a bohóckodás a tromf. A századközép után a színházból lassan minden szégyenérzet eltűnik, de egy valamit nagyon szégyellnek a szerzők: kimutatni, mennyire szenvednek ettől a világtól. Amire bőven van okuk. Pár sor Határ Győző SÍR ÓN EV ETŐ c. drámagyűjteményének bevezető verséből (a második kötet elején:)
ne tudják milyen szemeket meresztek hová hadon ászok ilyen vadul göncöm rángásábói ki ne találják morgásomból elmenet aki lát hogy színpadomon vergődi drámáját ez a véremben vergődő világ
Határ Győző színháza jellegzetesen századközép/' színház, de egészen Vissza