Fülszöveg
Az életműsorozat új kötete Mándy Iván három nagy sikerű, varázslatos erejű alkotását gyűjti egybe. Első megjelenésük időrendjében a következőket: A locsolókocsi (1965), Egy ember álma (1971), Álom a színházról (1977).
Ez a három írásmű, mintegy hatévenkénti látleletként, tematikai, részben műfaji és eszközbeli eltéréseivel kitűnően érzékelteti a szerző írói világának gazdagságát és sokszínűségét, szerves egységét és egyúttal változását, elmélyülését is a csaknem két évtizedes időszakban. Mindegyik más és más szeletét, aspektusát és problémakörét mutatja be a rejtekező, szövevényes és izgató, a kimeríthetetlenül csodálatos és fenyegető létezésnek. A filmszerű, gyors vágásokból, áttűnésekből, párbeszédfoszlányokból, röpke jelenetekből fölépülő, a valóságot, képzelgést és álmot folyamatosan elegyítő eseménysorok csak lazán, látszólag esetlegesen, nem a lineáris időrend és nem az ok és okozat egyértelműségével követik egymást, inkább az érzelmi logika, a kifürkészendő, titokzatos és...
Tovább
Fülszöveg
Az életműsorozat új kötete Mándy Iván három nagy sikerű, varázslatos erejű alkotását gyűjti egybe. Első megjelenésük időrendjében a következőket: A locsolókocsi (1965), Egy ember álma (1971), Álom a színházról (1977).
Ez a három írásmű, mintegy hatévenkénti látleletként, tematikai, részben műfaji és eszközbeli eltéréseivel kitűnően érzékelteti a szerző írói világának gazdagságát és sokszínűségét, szerves egységét és egyúttal változását, elmélyülését is a csaknem két évtizedes időszakban. Mindegyik más és más szeletét, aspektusát és problémakörét mutatja be a rejtekező, szövevényes és izgató, a kimeríthetetlenül csodálatos és fenyegető létezésnek. A filmszerű, gyors vágásokból, áttűnésekből, párbeszédfoszlányokból, röpke jelenetekből fölépülő, a valóságot, képzelgést és álmot folyamatosan elegyítő eseménysorok csak lazán, látszólag esetlegesen, nem a lineáris időrend és nem az ok és okozat egyértelműségével követik egymást, inkább az érzelmi logika, a kifürkészendő, titokzatos és mély összefüggések törvényeihez, gyakorlati megnyilvánulásaihoz igazodva kapcsolódnak egymáshoz. Olyasféleképpen, ahogy a század eleji szürrealizmus eredményeit hasznosító modern lírában a szabad asszociációk, talán annyi eltéréssel, hogy Mándy tudatosabban és igényesebben, világosabban és konkrétabban, egymástól jobban elkülönítve, árnyaltabban villantja fel az egyes jeleneteket. A határozottabb kontúrok feszes pányvái így egyértelműen a próza felé vonják és terelik a máskülönben lírainak tekinthető leírásokat és dialógusokat. A tartalmi vonatkozások, az iróniával, fanyar és szemérmes szeretettel rajzolt arcképvázlatok nemkülönben.
Az irodalom iránt érdeklődő nagyközönség bizonyára örömmel és élvezettel olvassa ma is a villódzó és ködként gomolygó, egykori történeteket: a diákcsínyeket, a locsolókocsi váratlan fölbukkanásait Totyinak, alias Garancsi Jancsinak, barátját, a nagy Omacsicsot támogató és óvó ügyetlenkedéseit, valamint az író alteregójának, Zsámboki Jánosnak szerencsétlen téblábolásait Apa és Anya közt a régmúlt álomi színpadán csakúgy, mint a színdarabjának bemutatójára készülő szerző örökös kudarcait és sosem lankadó hadakozásait.
Vissza