Előszó
ELŐSZÓ
A mandolin igen kedvelt és elterjedt hang-szer. Kedveltségét — olcsó ára mellett — nem utolsó sorban annak a tévhitnek köszönheti, hogy viszonylag hamar megtanulható.
Kétségtelen, hogy a mandolin azon kevésszámú hangszerek közé tartozik, amelyen a kezdő játékos már két-három havi gyakorlás után eltud játszani könnyebb darabokat.
Taián éppen ez a gyors látszatsiker az oka annak, hogy a mandolinon tanulók nagy többsége megáll ezen a fokon s tudását nem fejleszti tovább, sem gyakorlati, még kevésbé elméleti téren.
Ez az egyik oka, hogy a mandolint általában nem tekintik komoly hangszemek s a mandolin játé kost komoly zenésznek, csupán olyasvalakinek, aki a mandolinjátékban szórakozást keres.
Másik okát abban kell keresnünk, hogy — mivel a hangszernek igen kicsiny az irodalma — sem tanuló, sem oktató nem igyekezett kikeresni a zeneirodalomból azokat a műveket, amelyek a hangszer karakterének megfelelnek, illetve amely művek elbírják a man-dolinhangzást. Megtanultak mindent, amit
csekély játékkészségükkel meg tudtak tanulni s ami éppen divatos volt.
Iskolánk éppen azt tűzte ki célul, hogy a mandolin karakteréből adódó lehetőségeket aknázza ki. Ennek érdekében választottuk ki a gyakorlatok és előadási darabok legnagyobb részét, mely mintegy két évi anyagnak felel meg.
A gyakorlatok mellett igyekeztünk a tanulók elméleti ismereteit is gyarapítani, mert — ezt a tanuló is jól jegyezze meg — az elméleti ismeretek megtanulása és megértése nélkül nem lehet eredményesen megbirkózni a gyakorlati rész nehézségeivel.
Nagy súlyt helyeztünk mindkét kéz játékának kiművelésére, szemben az eddigi iskolákkal, amelyek főleg a balkéz technikával foglalkoznak vagy még azzal sem, s kizárólag azzal a céllal adják gyakorlataikat, hogy azok olvasógyakorlatul szolgáljanak.
Végül hangsúlyozzuk; ahhoz, hogy valaki művésze legyen hangszerének — még a mandolinon is — hosszú évek szorgalmas munkájára van szükség.
Iskolánk ehhez kíván segítséget nyújtani.
Vissza