Boudica - A kígyó látomása

Fülszöveg

A Boudica - A kígyó látomása a brit törzsek és a Római Birodalom közti végső nagy összecsapást követi nyomon. A Kr. u. 60-ban kitörő véres felkelés a betetőzése annak a mintegy húsz éven keresztül tartó ellenállásnak, melyet az icenusok az elnyomó római hatalom ellen folytattak. Hadvezérük, a lelki és testi sebeiből felgyógyuló Breaca újra - és egyben utoljára - a brit törzsek minden eddiginél nagyobb szövetségének élére áll a gyűlölt hódítók elleni harcban.
A kígyó látomása a negyedik, befejező regénye Manda Scott nagy sikerű sorozatának.

Kr. u. 60. Az ellenállás, mely a húsz éven keresztül tartó római uralom idején csupán a felszín alatt izzott, elemi erővel tetőzik egy felkelésben, mely lángba borítja az országot, és feltüzeli népének lelkét is. Boudicát megkorbácsolták, leányait megerőszakolták. Fia felgyújtja az egyik római őrtornyot - ez már nyílt lázadás, nincs többé visszaút. Nem habozhatnak: a római kormányzó minden erőt nyugaton összpontosított, és kész lerohanni a druidák utolsó menedékét, Mona szent szigetét. A főváros ellen vonuló húszezer harcos bosszúra szomjazik, és a fontos tengeri kikötő reménytelenül magára marad.
Ha Boudica mindörökre szét akarja zúzni a rómaiakat, akkor többre kell vállalkoznia, mielőtt a harcosok seregének élére állna minden idők legnagyobb felkelése során. Meg kell találnia a módját, hogy miképpen épülhet fel ő maga, hogyan gyógyíthatja meg a népét - és nyolcéves kislányát, Graine-t, aki Mona szigetén talált menedékre. Lesz-e még ereje győzelemre vezetni a seregét? Ha pedig nem, ki lehet az, aki képes egyesíteni a törzseket?
Camulodunum lángokban áll, Lugdunumból pedig az utolsó rómait is elűzték. Boudicának és híveinek a tűz és a véres harc közepette is rá kell találnia arra, ami valóban számít. Most és mindörökké. Vissza