Boldogtalanság az Auróra-telepen

Fülszöveg

„Első kötetes íróként, ráadásul látványos előnnyel került irodalmi sikerlistánk dobogójára - ilyen se volt még." (Urfi Péter, Magyar Narancs)
„Mán-Várhegyi Réka finom mozdulattal ejt bemetszést a valóságon, és egy minőségi thrillerszerző rátermettségével sejteti a banális rítusaink és a hétköznapi gyötrődéseink mögött létező világ kontúrjait." (Szathmáry István Pál, Magyar Nemzet)
Salsaóra, agykontroll, társkeresés és még sok más, semmiképpen sem fennkölt eszköze van a könyv szereplőinek arra, hogy értelmessé tegyék az életüket. A könnyen befogadható, humorral megírt történetekben még a leghétköznapibb sorsoknak is vannak megfejthetetlen fejezetei. A JAKkendő-díjas szerző egyike a legígéretesebb fiatal prózaíróknak. Írásmódja az amerikai minimalista prózával rokonítható, friss és újszerű: semmi sem idegen tőle, ami emberi. Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozzunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal - a szerző vélhetően attól sirsisti esetleg nem elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger" egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam - nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában. Vissza