Mamma Róma/Máté evangéliuma/Médeia

Fülszöveg

„A film és az irodalom közti kapcsolat konkrét megnyilvánulása a forgatókönyv" - írja Pasolini 1965-ben az autonóm forgatókönyvről szóló tanulmányában. „ a forgatókönyvíró címzettjétől különleges együttműködést vár el, méghozzá azt, hogy a szöveget vizuális kiegészítéssel lássa el, amely hiányzik belőle, de amelyre utalást tesz. Miután felismerte a forgatókönyv technikai jellegzetességeit, az olvasó cinkos részt vállal az elvégzendő műveletben, és képzelete jóval magasabb és intenzívebb alkotó szintre emelkedik, mint amikor egy regényt olvas. A forgatókönyv tehát egy speciális, kanonizált együttműködést vár el az olvasótól: azt, hogy a betűjelben alapvetően vizuális jelet lásson, tehát képekben gondolkodva hozza létre a fejében azt a filmet, amelyre a forgatókönyv mint elkészítendő műre utal. A forgatókönyv struktúrája épp ebben áll: az irodalmi szinttől a film szintjéig vezető útban."
A Pasolini-életműsorozat harmadik kötete ezen az úton vezeti végig az olvasót: a Mamma Rómát... Tovább

Fülszöveg

„A film és az irodalom közti kapcsolat konkrét megnyilvánulása a forgatókönyv" - írja Pasolini 1965-ben az autonóm forgatókönyvről szóló tanulmányában. „ a forgatókönyvíró címzettjétől különleges együttműködést vár el, méghozzá azt, hogy a szöveget vizuális kiegészítéssel lássa el, amely hiányzik belőle, de amelyre utalást tesz. Miután felismerte a forgatókönyv technikai jellegzetességeit, az olvasó cinkos részt vállal az elvégzendő műveletben, és képzelete jóval magasabb és intenzívebb alkotó szintre emelkedik, mint amikor egy regényt olvas. A forgatókönyv tehát egy speciális, kanonizált együttműködést vár el az olvasótól: azt, hogy a betűjelben alapvetően vizuális jelet lásson, tehát képekben gondolkodva hozza létre a fejében azt a filmet, amelyre a forgatókönyv mint elkészítendő műre utal. A forgatókönyv struktúrája épp ebben áll: az irodalmi szinttől a film szintjéig vezető útban."
A Pasolini-életműsorozat harmadik kötete ezen az úton vezeti végig az olvasót: a Mamma Rómát (1962), a Máté evangéliumát (1964) és a Mé-deiát (1969-70) az olasz képzőművészet megidézett elemein túl az Anya alakjában összpontosuló Halál és Áldozat, a Pasolini-életmű e központi motívuma is összeköti.
Pier Paolo Pasolini (1922-1975) a XX. századi olasz és az európai Icultúra egyik legnagyobb formátumú, életében s halála óta mindmáig egyik legvitatottabb alakja, költő, iró, drámairó, filmrendező és köziró. A ravennai katonatiszt és a friuli tanítónő fia Bolognában szerez diplomát, huszonévesen adja közre első verseit. 1950-ben érkezik Rómába, ahol évekig tartó nélkülözés után az Utca-kölykök című regény hozza meg számára az ismertséget (a sikert és a botrányt) 1955-ben. Kezdetben csak asszisztál a filmforgatásokon, 1960-tól saját játék- és dokumentumfilmjeit készíti, de emellett színdarabot, verset, regényt ír, politizál, véleményt mond, provokál.
Ami életében s alkotásaiban egykor botrány volt, ami sokkolta a korabeh közvéleményt, mára a világ szerves részévé vált; éppen ezért élesen kritikus, prófétai meglátásai a fogyasztói társadalomról ma is élővé teszik szövegeit. De ami ennél is fontosabb, ami miatt igazán aktuális tud maradni, az a minden művét átható mélységes empátia a szegények, az elesettek irányában, a kérlelhetetlen, harcos igazságérzet s a dühödtmakacs életszeretet. A magyar közönség ez idáig szinte csak mint filmrendezőt, esszéírót-publicistát ismerhette; sorozatunk arra vállalkozik, hogy bemutassa a termékeny és sokoldalú életművet, Pasolini regényeit, verseit, drámáit, filmforgatókönyveit, közéleti, kritikai írásait. Vissza