Előszó
Talán még emlékezni fognak bizonyos Maltravers nevű ember viselt dolgaira, amelyek néhány évvel ezelőt a közönség egyes rétegeiben meglehetős feltűnést keltettek, bár ez az idő ilyen, vagy ehhez...
Tovább
Előszó
Talán még emlékezni fognak bizonyos Maltravers nevű ember viselt dolgaira, amelyek néhány évvel ezelőt a közönség egyes rétegeiben meglehetős feltűnést keltettek, bár ez az idő ilyen, vagy ehhez hasonló eseményekben túlontúl gazdag volt. Itt volt a Kreuger-botrány, a Barmat-féle események, Hanau asszony pöre, Löwenstein titokzatos halála, a Stawisky-ügy és más egyéb. És itt voltak még Maltravers ügyei is.
Mindezekbe a dolgokba a címszereplőkön kívül egész sereg más ember is belebonyolódott, olyanok, akik több-kevesebb ügyességgel aztán kihúzták magukat s olyanok, akik menthetetlenül benneragadtak a bajban. De akadtak aztán olyanok is, akiknek valójában semmi közük sem volt ezekhez az ügyekhez s csupán a reklám kedvéért tolakodtak az események közelébe, mint például bizonyos színésznők, akik minden alap nélkül azt hangoztatták, hogy Stawisky titkait ismerték, szélhámosok, akik egyszerűen azt akarták, hogy nevüket emlegessék, kalandorok, akik arra vágytak, hogy újra felfigyeljenek rájuk és még hasonló nemtelen érvényesülési vágtyól űzött egyének. Mert példátlan az emberekben a vágyódás, hogy akár önmaguk biztonságának veszélyeztetésével is, szenzációt keltsenek.
Maltravers halálának s a halála utáni eseményeknek is következő megírására azonban legkevésbé a szenzációhajhászás adta meg az okot. Mert a feltűnés hajhászása sohasem vezethet el a jelenségek lényegéhez, azoknak csak a felszínére mutathat rá s nem is mondhatja el az események igazi menetét, csak arra való, hogy a kívülállók izgalmát felkeltse. Az itt következő események megírására, kisebb részben, merőben személyi okok vezettek s ezekhez senkinek semmi köze, legnagyobbrészt azonban - ami bár nem egy és ugyanaz, de mégis egyet jelent - művészi és erkölcsi okok.
Vissza