Máltai népmesék

Előszó

A legnagyobb gazdaságunk a nyelv. Szavainkban ezerévek számtalan gondolata és tapasztalata van beágyazva mindörökre és élőn.
A mese az egyik formája a nyelv művészetének, ahol a nemzeti gondolkodás, a nemzeti történelem, a világnézet és a társadalmi élet és az élet egyáltalán megmutatkozik. Az emberek öröme, bánata, nevetés és könnyek, szerelem és harag, hit és hitetlenség, igazság és hamisság, őszinteség és csalás, kedvesség és kegyetlenség, kitartás és lustaság, az igazság szépsége, és az előítélet rondasága jön elő a mesékben régről.
A mai gyerekek leginkább a televízió meséit ismerik, és mert vizuálisan készen kapják a mesét, fantáziájuk alig tud kiteljesedni. Gyakorlatilag egy felnőtt fantáziáját kapják "lebutítva", ahol a másokkal való kiszúrás, a pénz játszik szerepet, éppen úgy, mint a felnőttek világában, csak itt a mogorva főnököt esetleg egy kacsa jeleníti meg.
Ha saját népük meséit nem ismerik a gyerekek, akkor hogyan ismerhetnék más népek meséit? Honnan tudhatnánk, hogy miért éppen Andersen írta a kis gyufaárus lány történetét? Ha nem ismerjük egymás csodálatos népmeséit, örömeit, gondjait, hogyan ismerhetnénk egymást, és ha nem ismerjük egymást, hogyan tisztelhetjük a másik emberben önmagunkat? Számtalan mozgalom született, hogy jó irányt mutassanak, de a mai felnőttek szintén a televízión nőttek fel, és mert a középszerűség nem betegség, hát "belenyugszanak" a vizualitás kényelmébe anélkül, hogy tudnák, mennyivel más és különb világot és embert tudnak a láthatatlan, de elképzelt birodalmukban kitalálni és a fantázia mennyire fontos a jövő szempontjából. Hogyan tudunk jövőt teremteni, hogyan tudunk alkotni, ha képzeletünket nem tudjuk működésbe hozni? Vissza