Makrobiotika I.

Előszó

A környező világot és benne magunkat mint e világ egy részét megérteni, mindig is célja volt az emberiségnek. Minden kultúra és minden civilizáció erről álmodott, ez ihlette a történelem előtti idők mítoszait, az ősi mágiát, ez volt a misztikusok intuíciója és a próféták látomása. Az utóbbi két és fél évezred folyamán, amióta az ókori Görögország gondolkodói a mitikus elképzeléseket és a mágikus formulákat racionális magyarázatokkal váltották fel, a felettünk lévő csillagok és a bennünk lévő elme megismerésének célja volt a filozófia legfőbb mozgató rugója. A XVI. és a XVII. században, amikor úttörő szellemek megfigyeléssel és kísérletezéssel kezdtek belenyúlni a valóság természetébe, az ember és a világ megértésének célja behatolt a tudomány berkeibe is. A modern időkben ez a cél mintha már elveszett volna. Az anyagi haladás féktelen hajszolása gyakran elnyomta a vágyat, hogy megtaláljuk az élet értelmét, a lét teljességét és elvette a korábbi civilizációk integráns hitrendszerét. A modern gondolkodás nem igen fogadja el, hogy a kozmosz számos szintjét - az alsó földi szférát és a felső égit - körülölelő szimpátiák kötik össze, hogy a mikrokozmosz valóban tükrözi a makrokozmoszt, és hogy egy homokszem lehet a világegyetem tükre. A klasszikus civilizációk számára az, "amint fent, úgy lentiként megfogalmazott isteni rend volt az emberi törekvések tartós ihletője. Vissza