Makovecz

Fülszöveg

"Olaszországban az utóbbi tíz évben nőtt meg az érdeklődés a magyar építész iránt. Jelen sorok írója Makovecz intellektuális nagyságát a nyolcvanas évek elején ismerte fel, és adta hírül az Epoca című folyóiratban megjelent cikkével. 1991-ben, amikor a Velencei Biennálé elnökévé nevezték ki, meghívta a Giardini Magyar Pavilonjába az emlékezetes Magyar Szerves Építészetnek szentelt kiállítást, amin keresztül a közönség megismerhette Makovecz legjelentősebb műveit és rendkívüli képességét arra, hogy a fiatalokat be tudja vonni abba a mélyreható kutatásba, hogyan lehet másképpen, az emlékezetből kiindulva innovatív terveket készíteni.
Az évek haladtával felfedeztük egymásban a nagyon mély lelki közösséget, Imrére úgy tekintettem, mint bátyámra. Nem a kora miatt, hiszen négy évvel később született nálam, hanem alkotói impulzusainak rendkívüli ereje miatt. Budapesti irodájában tett látogatásom után, amit 1999-ben Calcatában viszonzott, mély barátság született közöttünk, amelynek alapját az a hozzáállás adja, amivel nemcsak beható érdeklődéssel viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, hanem bizakodva tekintünk a konzumizmus sivár horizontján túlmutató, gyökeres változás eshetőségeire." - írja Paolo Portoghesi, a világhírű olasz építész filozófiai elmélyültségű, pazar portré-esszéjében a világhírű magyar építészről, Makovecz Imréről.
Portoghesi, a kortárs és a barát nagyívű távlatokba helyezi és eredeti módon összegzi - személyes élményeit is felvillantva - a nemrég lezárult pálya képét az európai nagyközönség elé. Vissza