Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778-1805

Előszó

Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei
1778-1805
Tóth Ferenc
(Makó, József Attila Múzeum)
Az egykori Csanád megye a hódoltság után jelentéktelen kis megyévé zsugorodott. Bánáthoz tartozó területe a karlócai béke értelmében még a török birodalom része, a török háborúk után az udvar nem állította helyre a megyerendszert. A 18. század elején Csanád megye négy kamarai településből állt: Battonyából, Földeákból, Tornyából és Makóból. Az előző három helység magánföldesúri birtok lett; Földeákot 1729-ben Návay György, Battonyát 1746-ban Monostpry Berinay László, Tornyát 1752-nben Marczibányi Lőrinc vásárolta meg. Makóra acsanádi püspökség vette ki hálóját, ugyanis a püspökség fenntartásához nem volt elegendő bevételük. A 17. század folyamán a kis mezővárosnak sikerült olyan pártfogókra szert tennie, akik elhárították a püspökség bekebelező terveit. 1614-ben Bethlen Gábor védte meg a makóiakat Herovics Mátyás püspök egyházi tizedszedési törekvéseitől. Zsongor Zsigmond püspököt 1646-ban Rákóczi György fejedelem kénytelen megfigyelmeztetni. Macripodari Jácint hiába eszközölt ki 1660-ban protekcionális levelet a Makóval szomszédos Csókás, Szentlőrinc, Dálegyház, Igács, Szentmiklós, Csika területére, mert ezeket Lipót király gróf Balassa Imrének adományozta. 1682-ben Balogh Miklós püspököt, majd pedig utódait: Tvornikovich Mihályt és Dolnay Istvánt a kincstár tartja távol Makó megszerzésétől. Vissza