Tarantella, avagy utazások a pókhálón

Előszó

A magyarság első, 1918 után bekövetkezett szétszóródását, melyet Ady Endre oly nagy látnoki erővel jósolt meg, nyomon követte a második és a harmadik szétszóródás, 1945, majd pedig 1956 után. Az itt következő, könyvhosszú költemény szerzője megérte mind a három szétszóródási és szenvedő alanya lett az első kettőnek. Azt kell hinnem, hogy mint az ország egyik neves költője, írója és újságírója ünnepelné most Budapesten nyolcvanadik születésnapját, ha a körülmények nem kényszerítik utasnak a huszadik század iszonyatos hullámvasútjára.
Makkay János 1905-ben született az erdélyi Erzsébetvárosban. Édesanyját fiatalon elvesztette és egyik nagynénjétől a másikhoz vándorolt, míg Trianon után apjával együtt a román fennhatóság alá került Erdélyből áttelepült Magyarországra. A kecskeméti gimnáziumban végzett; apja ugyanott működött mint törvényszéki bíró. Érettségi után újságíró-tanonc lett a fővárosban, majd a jobboldali Magyarság munkatársa, Milotay István és Pethő Sándor szerkesztők szárnyai alatt. így került tudósítónak huszonnégy esztendős korában Berlinbe, a weimári köztársaság halódásának idején.
Mindaz, amit maga körül látott Németországban, arra a meggyőződésre juttatta, hogy Hitler hamarost uralomra kerül. Ezt akkoriban a magyar jobboldal sem várta, míg a korszak nagy liberális publicistája, Ignotus lehetetlennek tartotta, „hogy a Braunau-i őrült legyen Bismarck utóda Az emberi haladás eszméje beleívódott a köztudatba és sem az első világháború vagy az orosz polgárháború borzalmai, sem az akkor már teljes erővel dúló gazdasági világválság nem volt elég hozzá, hogy az embereket az örök haladás illúziójából kiábrándítsa, akár jobb, akár a baloldalon álltak.
Makkay 1931-ben megjelent könyve, Germánia új utakon, nagy port vert ugyan fel, de azért általános szkepszis fogadta. A szerző könyvében részletesen elmondja, hogy Hitler műveletlen, erőszakos és barbár politikus, de mint szónok rendkívül szuggesztív, tömeghatása óriási és semmi sem helytelenebb, mint a szokványos legyintés neve hallatán. Hatalomrajutásával számolni kell. Érdekes jelenség, hogy mindazok, akik éppen Hitler barbarizmusa, tudatlansága és brutalitása miatt tartották esélyeit elhanyagolhatóknak, nem vették észre, hogy Sztálint ugyanezen tulajdonságai juttatták hatalomra néhány esztendővel azelőtt. Vissza

Fülszöveg

Több mint 40 évi hallgatás után a "Germánia új utakon", az "Urambátyám országa", a "Szép közélet", a "Természetes béke Európában", a "Válás Amerikában" és a "Politika-isten rabságában" írója, a volt országgyűlési képviselő és az "Esti Újság" volt főszerkesztője, aki megjárta mind Hitler, mind Sztálin börtöneit, verses regénnyel jelentkezik, visszatérve eredeti ideáljához, a szépirodalomhoz.
A verses regény tárgya szokatlan a magyar irodalomban: egy pszichoanalízis története. A szerző, aki 1986. március 6-án tölti be 81-ik életévét 1958 óta a Hawaii szigetek lakosa.
Faludy György értékes előszavából megtudjuk ki volt a szerző, mivé lett, és milyen jellegű munkát tart kezében az olvasó.
"Az itt következő, több mint 1700 soros költemény műfajában, formájában és tematikájában egyformán váratlan és újszerű. Műfaja verses regény. Verses regényt a 19. században többet, ha nem is nagyon sokat írtak. mint például lord Byron Don Juanja vagy Puskin Anyéginje. A magyarok közt Az apostolt említhetjük Petőfitől, vagy a Délibábok hősét Arany Lászlótól. A huszadik században a verses regény nehéz műfajával, úgy tudjuk, nem igen próbálkoztak.
A költemény formája a nyolcsoros stanza, mely az európai költészetben a reneszánsz ideje óta számtalan költőnél megtalálható, Ariostotól Audenig és tovább. A stanza rímképlete viszont Makkaynál egyedülálló; úgy tudom, hogy ilyenfajta, távoli visszhangos rím csak Konsztántinosz Káváfisznál fordul elő, ott sem sorozatosan, csak alkalomadtán, egyszer vagy kétszer." Vissza