Az új ember kovácsa I-II.

Fülszöveg

Makarenkót 1920-ban azzal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport apátlan-anyátlan, csavargó, a züllés veszélyének kitett fiatalkorút telepes csoporttá szervezzen, s őket a társadalom számára hasznos emberekké és szovjetpolgárokká nevelje.
Aki a nevelés lélektani törvényeit csak kissé is ismeri, tudja, hogy Makarenko a legnehezebb feladatok egyikére vállalkozott.
Ezekből az elveszetteknek hitt gyermekekből Makarenko embereket nevelt, helyüket megálló, elvekkel bíró munkásembereket és ennek a történetéről szól az a "regény", amelyet itt kap a magyar olvasó. Egy kicsit hősi éposz is, minden hősiességi igény nélkül; önvallomás, pózolás nélkül; igazi pedagógia, az elmélet nagyképűsége nélkül.
Rendkívül tanulságos mindenki számára az, ahogyan az itt leírt telep élete fokról-fokra kialakul; a szemünk előtt keletkezik egy embercsoport; benne a széthúzó erők kezdetben sokkal nagyobbak, mint az összetartó, társadalmat alkotó erők. És mégis, az együttélés alatt kifejlődik a kezdetben durva, munkakerülő, engedetlen, makacs fiatalkorúak rendezett társadalma, kialakul az együttműködés, a szolidaritás, sőt a nemesebb életérzés, az áldozatkészség is és szerveződik a társadalmi munka, a termelés is.
Makarenko rendszere: a szocialista humanizmus egy új, osztálynélküli társadalomban. E gondolatok filmszerű bemutatása ez a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni. Vissza