Rádióvilág 1946. június-július

Előszó

Részlet:
EMBER, TECHNIKA, VILÁG
Tündöklő napfényben rója egy hűvös kicsi gömb méltóságteljes útját évmilliók óta szabályosan és pontosan ott, ahol a távolságok végtelenek és az út elképzelhetetlenül szabad. Ez a kicsi gömböcske napi és évi szabályos mozgásán kívül - néhány társával együtt - még egy nagyobb erőnek is engedelmeskedik és suhan annak ismeretlen irányába.
Ha van "értelmes lény", aki rendkívül érzékeny megfigyelőeszközökkel rendelkezik, bizonyára csak hosszas kutatás után fedezi fel, hogy a ki hűvös gömbön vannak különös élőlények, melyek mint parányok mozognak, építenek, rombolnak és nem ritkán azon szorgoskodnak, hogy egymást minél hathatósabban kiirtsák. Ha az "értelmes lény" jobban figyel, hamarosan azt is észreveszi, hogy leginkább csak ez az alkotó és gondolkodó élőlény viseltetik ilyen mérhetetlen gyűlölettel egymás iránt. A mellette élő más egyszerű lények, amelyek több végtagon járnak és nem gondolkoznak, általában összetartanak és együtt védekeznek a természet veszélyeivel szemben. Az "értelmes lény" ezen nagyon elcsodálkozik és az sem lepi meg kevésbé, mily kis érdeklődést tanúsít a gondolkodó élőlény parányi világán kívül eső dolgok iránt. Igen, így vagyunk kívül emberek, feltekintünk a csillagos égre, belebámulunk az ég kékségébe és mégsem látunk az "orrunknál" tovább. Kétségbeesetten küzdünk a jobb életért, a nagyobb kenyérért, azonban elvakultságunkban, kevélységünkben nem találjuk meg azt az utat, amelyiken haladnunk kell.
Vissza