Majzik Sándor

Előszó

Majzik Sándor az Új szegedi Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolájának tanítója, - a tanítani tudás nagymestere -, évtizedek múltán is nagy élményt jelent számomra, ha emlékezhetem rá.
E kis kötet olyan pedagógusszemélyiséget mutat be, aki napjainkban már „fehér holló", aki mindent tudott a 6-10 éves gyerekekről, amit csak tudni lehet. Pedagógiai személyiségének alapvonása volt a gyerekek feltétlen tisztelete, a rendkívül konzekvens, humánus, de mindig határozott követelményeket állító pedagógus, s ezt a tulajdonságát a „kis tanító bácsik"-kal kapcsolatban is megtartotta. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy több alkalommal „helyettesíthettem" öt távolléte idején. Akkoriban ő volt a „Majzik Sándor", aki az I. osztályosok tanítójaként országos hírnévre tett szert; az akkori- gyakorló iskolai igazgató, Gaál Géza gyakran vitte, küldte országos rendezvényekre, s ekkor volt rám szükség!
Jellemző tevékenységére, hogy nagyon alapos oktatáson kellett részt vennem ahhoz, hogy helyettesíthessem. Tanítási tervezetünket aprólékosan, gondosan elemezte, gyönyörű írásával részletes utasításokat, kiegészítéseket, megjegyzéseket tett az általunk tervezett tanítási órákhoz.
Kedvessége, közvetlensége, a gyerekekkel való „bánni tudása" egészen elképesztő volt. Hihetetlen sokat lehetett tőle tanulni! Gyakorló tanár koromban, amikor tanítottam középiskolás korú gyerekeket és első osztályos hatéveseket is, mindig eszembe jutott Majzik bácsi! Hogyan irányította a kis iskolásokat abba az irányba, amerre ő akarta! Jellemző mondata volt: „Nem megmondta Majzik bácsi!" - Utalva arra, hogy előzőleg már pontosan elmondta, mit kell tenniük a tanulóknak. Tanítási-nevelési módszerei egységesek voltak, Komoly követelmény, sok dicséret, jutalmul óra végén egy-egy mese! Pergő, dinamikus óravezetés, sok szemléltetés. Szinte elbűvölte a gyerekeket.
Ő valóban megtestesítője volt a hivatásból végzett tanítói munkának. Évtizedek múltával is nagy szeretettel gondolok rá. Vissza