Májusvirág illanása

Előszó

Előző kötetemben "MORZSÁK" címszó alatt foglalkoztam életrajzommal, ezért itt nem kívánom ismétléssel untatni kedves olvasóim. Csupán röviden térek ki arra, hogy 14 évesen írtam (fordítottam) első sikeres versem, Lenau: "Három cigány" művét. Ez is és sok ifjabbkori elveszett a háborúban. Jelzett vers első szakaszára emlékszem:
Három cigányt láttam egykor
heverni a fűz alatt,
mikor kocsim fáradt kínnal
homokpusztán át haladt.
Első alkalommal 16 éves koromban egy Hegedűs Géza által szervezett - antológiában szerepeltem. Ő figyelmeztetett, hogy a névelők alkalmazását - ha lehet - kerüljem, mert ellaposítja a vers hangulatát.
Az utóbbi években előkerült pár régi verset a megtalálás idejénél közlöm.
Még egy "adalék". Verseim mindég spontán lelki kényszerből születnek és gyors iramban javítás nélkül. A címet a végén adom meg.
Ismételten átgondolva az utóbbi 5-6 év, - főleg lelki történéseit -, ebből az időszakból százoldalnyi verset kihúztam. Egyeseknek pedig a címét megváltoztattam. A kiemelt versek egy része antológiákban jelent meg (azok, amelyek hevesebb vitáink tükrözték).
Önkritikám is oka ennek, bár részemre, - mint emlékek - maradandóak. Szerény "önbecsülésem" is kötelez erre. Vissza

Fülszöveg

A Múzsáról alkotott véleményem több versemben kihangsúlyozom. Nélküle legfeljebb szociális, politikai, hitbeli, környezetbaráti véleményem lehet. Vonzalom nélkül nem tudok elképzelni Múzsát. Nagy baj, ha a Múzsa nem érzi meg, - vagy nem akaija megérezni - hogy a vonzalomban több a vágyódás, fantáziálás, mint a való.
Elsőként két dolog fogott meg: a szelleme és mosolya, később a művészet és szépszeretete, a zenerajongása.
Nem vitatom, hogy esetenként „szertelenül" viselked(t)em. A rosszul hallás mellett a vonzalom is oka volt. Mindezt a verseim is tükrözik.
E kötetet Múzsámnak szánom „Májusvirág illanása" címen, de a könyvben nem csak egymagam vagyok, hanem egy elvarázsolódott bolond is, aki az egyik szivárványhíd építése után a másik alkotásához fog, versbe önti nem csak saját, hanem Múzsája ihlette gondolatait is.
A „májusi virágoskertem" egyrészét csak antológiák tartalmazzák, önálló kötetben, összegyűjtve ez idáig nem jelentek meg.
Az ember összetett és szerteágazó. Bennem is van zárt kapu, amely - esetenként - még nekem sem nyílik meg. Másság, hatás-ellenhatás.
Millió esőcseppek vagyunk, amelyeket a mindenség négy égtájáról fúj össze a szél, hogy a végén belevesszünk a világ-tengerébe.
És ahogy a szél fújja szét az esőcseppeket, úgy omlanak le szivárványhídjaim, hogy máshol, máskor újabbaknak adjanak helyet.
Természetesen nem állítom, hogy mindenben igazam van, a pozitív emlékek bennem maradtak. Mint mindég, most is mondom; az egyetértés, vagy egyet nem értés joga a tisztelt olvasóé.
A szerző Vissza