Májusvirág illanása 2.

Fülszöveg

A Múzsáról alkotott véleményem több versemben kihangsúlyozom. Nélküle legfeljebb szociális, politikai, hitbeli, környezetbaráti véleményem lehet. Vonzalom nélkül nem tudok elképzelni Múzsát. Nagy baj, ha a Múzsa nem érzi meg, - vagy nem akarja megérezni - hogy a vonzalomban több a vágyódás, fantáziálás, mint a való.
Elsőként két dolog fogott meg: a szelleme és mosolya, később a művészet és szépszeretete, a zenerajongása.
Nem vitatom, hogy esetenként „szertelenül" viselked(t)em. A rosszul hallás mellett a vonzalom is oka volt. Mindezt a verseim is tükrözik.
E kötetet Múzsámnak szánom „Májusvirág illanása" címen, de a könyvben nem csak egymagam vagyok, hanem egy elvarázsolódott bolond is, aki az egyik szivárványhíd építése után a másik alkotásához fog, versbe önti nem csak saját, hanem Múzsája ihlette gondolatait is.
A „májusi virágoskertem" egyrészét csak antológiák tartalmazzák, önálló kötetben, összegyűjtve ez idáig nem jelentek meg.
Az ember összetett és szerteágazó. Bennem is van zárt kapu, amely - esetenként - még nekem sem nyílik meg. Másság, hatás-ellenhatás.
Millió esőcseppek vagyunk, amelyeket a mindenség négy égtájáról fúj össze a szél, hogy a végén belevesszünk a világ-tengerébe.
És ahogy a szél fújja szét az esőcseppeket, úgy omlanak le szivárványhídjaim, hogy máshol, máskor újabbaknak adjanak helyet.
Természetesen nem állítom, hogy mindenben igazam van, a pozitív emlékek bennem maradtak. Mint mindég, most is mondom; az egyetértés, vagy egyet nem értés joga a tisztelt olvasóé.
A szerző Vissza