Fülszöveg
Soma, az ír terrier születése után nem sokkal elkezdett facebookozni. Posztjait több ezren követik, osztják és lájkolják: a Balaton-felvidéken és Budapesten már sokan felismerik, igazi celeb lett. Büszkén adjuk hát közre a beszélő (és író) kutya történeteit, melyek kutya-ember, kutya-kutya és kutya—egyéb állat viszonyokról, barátságról, hűségről, állítólagos vagyon elleni bűncselekményekről (konkrétan: kolbász, sajt, sültek stb.), különféle jogokról és kötelmekről szólnak. Soma, bár nem végzett jogász, mégis tűéles fogakkal harapja ketté a jogfilozófia több gordiuszi csomóját is, amelyeken a kétlábúak évezredek óta csak nyámmognák, szerencsétlenkedve.
Ugyanakkor Soma nem művészkedik. Mivel ő kutya, nem is törekszik saját írói stílus kifejlesztésére. Ha néha emelkedettebb, ez részérói nem szándékos. Csupán történetekről és érzésekről, a világ megismerhetőségének lehetőségeiről beszél.
„A kenuzás után a főzésben is segítek. Jó-kütyázom. És hátha sikerül valamit ellopni. (Egészen...
Tovább
Fülszöveg
Soma, az ír terrier születése után nem sokkal elkezdett facebookozni. Posztjait több ezren követik, osztják és lájkolják: a Balaton-felvidéken és Budapesten már sokan felismerik, igazi celeb lett. Büszkén adjuk hát közre a beszélő (és író) kutya történeteit, melyek kutya-ember, kutya-kutya és kutya—egyéb állat viszonyokról, barátságról, hűségről, állítólagos vagyon elleni bűncselekményekről (konkrétan: kolbász, sajt, sültek stb.), különféle jogokról és kötelmekről szólnak. Soma, bár nem végzett jogász, mégis tűéles fogakkal harapja ketté a jogfilozófia több gordiuszi csomóját is, amelyeken a kétlábúak évezredek óta csak nyámmognák, szerencsétlenkedve.
Ugyanakkor Soma nem művészkedik. Mivel ő kutya, nem is törekszik saját írói stílus kifejlesztésére. Ha néha emelkedettebb, ez részérói nem szándékos. Csupán történetekről és érzésekről, a világ megismerhetőségének lehetőségeiről beszél.
„A kenuzás után a főzésben is segítek. Jó-kütyázom. És hátha sikerül valamit ellopni. (Egészen konkrétan kolbászról van szó.)"
„Rókát találtunk a Burnót-patakban. A róka elsó' fele élt, a hátsó béna volt. Az emberem persze azonnal megsajnálta. Az ember, mint mindig, magyarázatokat gyártott. A rókát megló'tte a vadász, vírus támadta meg a gerincvelőjét, balesetet szenvedett stb. És persze hiába könyörögtem, sírtam, toporzékoltam, nem engedett oda. Meg is mondtam az embernek, hogy: mégis mi közünk van nekünk az idegen állatokhoz?
Jó, megvolt neki nélkülem is, de azért elláttam volna a baját. És rólam elterjedt volna a környéken a tüzelő szukák közt, hogy ez az a csávó, aki megölte a Rókát, de jó lenne ettól a sráctól kölyköket szülni!"
„Ma végre rájöttem, hogy kell kinyitni a kertkaput. Persze akkor már el is mentem egyedül sétálni egyet. Ha azt gondolod, megdicsértek, nagyon tévedsz."
Vissza