Az eperfa nyolcadik gyökere

Fülszöveg

"A nagyanyám magára terített egy vállkendőt és kisietett az egyre gyarapodó, egyre lármásabbá váló sokadalomba. A történtek híre egész Bajsát megmozgatta: a parasztok egymás után érkeztek ki gyalog, ki egylovas szánkóval de Topolyáról is egyfolytában jöttek kondoleálni vagy csak kíváncsiskodni. Mindenki azt beszélte, hogy a Nagykanálisba csúszott automobil jóformán össze sem törött, szegény Majoros Ignác mégis az életével fizetett. A látogatók azt is tudták, hogy a járművet képtelenség volt állati erővel kiemelni a mederből, ezért a rendőrség odacsődített minden közelben lakó férfit, akik végül kötelekkel cibálták föl a kocsit a töltés tetejére. A leghátborzongatóbb mégis az volt, hogy Majoros Ignác holtteste a hátsó ülésről került elő, Kamjonkai Szemző Dénesnek pedig egyszerűen nyoma veszett. Eltűnése vetekedett avval a bácskai szenzációval, amelyből úgy három évtizede regény is született, ami a létrejöttének idején főként az író- és olvasószalonok érdeklődésére tarthatott számot, ellenben ez a mostani eset magán hordozta mindazt a terhet, ami az itt rekedt magyar arisztokrácia életét, tevékenységét az 1920-as elcsatolás óta körbevette. A lovak kantárját markolászó kocsisok arról pusmogtak, hogy az uraság váltóira az utóbbi időben már nemigen érkezett fedezet, úgyhogy szinte ki sem látszott az adósságból. Akik hátrébb húzódtak, és mert jól ismerték egymást, olyasféle hangokat is megengedtek maguknak, hogy ebben a dologban bizony a politika keze is benne van, mert az a tavalyelőtti vizsgálat, amit az uraság magyarországi kapcsolatai miatt folytattak, és aminek hírét szanaszét hintette a szóbeszéd, aligha lehetett véletlen."
Majoros Sándor 1956-ban született Ómoravicán. Az 1991 óta Budapesten élő Déry-, József Attila-, Márai-díjas vajdasági író ezzel a regényével végképp hazatalált a szülőföldjére. Különleges ihletésű családregényén keresztül magunk is részeseivé válunk egy titkokkal teli, ugyanakkor nagyon is valóságos bácskai falu, szélesebb értelemben a vajdasági magyarság XX. századi történelmének. A regénynek sokféle olvasata van: a gyermeki látásmód naiv rácsodálkozásától a létfilozófiai mélységekig, az életképszerűen eleven jelenetsoroktól a tűéles iróniával megrajzolt karakterekig sokfajta síkon közelíti meg az időben távoli, ám aktualitásában máig ható családi legendáriumot. A sodró erejű, jellegzetesen bácskai történet önmagán túlmutatva az egész kelet-közép-európai olvasóközönség számára ismerős élményeket hordoz. Vissza