Előszó
Az egzisztencializmus túlnőtt azon, hogy egy bölcseleti rendszert, vagy akár egy filozófiai iskolát, vagy irányt jelentsen. Hatóköre kiterjedt az irodalomra, a művészetekre, még a teológiára is,...
Tovább
Előszó
Az egzisztencializmus túlnőtt azon, hogy egy bölcseleti rendszert, vagy akár egy filozófiai iskolát, vagy irányt jelentsen. Hatóköre kiterjedt az irodalomra, a művészetekre, még a teológiára is, sőt úgy látszik, egész szellemi áramlat, általános magatartás, életstílus, életforma lett belőle. E jelenség természetét és okait vizsgálva meg kell találnunk azokat a sajátos vonásokat, amelyek elvont, bonyolult, nehezen érthető mivolta ellenére alkalmassá tették arra, hogy ilyen széleskörű hatást keltsen, hogy a szellemi érdeklődés középpontjába kerüljön. E vizsgálat kiindulópontja nyilvánvalóan annak a kérdésnek a felvetése, hogy mi ennek az eszmeáramlatnak a társadalmi bázisa, melyek az osztály gyökerei, illetve milyen osztályérdeket fejez ki, mi a szociális funkciója. E kérdésekre a válasz nem maradhat az általánosság keretei között, hiszen ha azt mondjuk, amivel egyébként lépten-nyomon találkozunk, hogy az egzisztencializmus "az elhaló, halódó kapitalizmus filozófiája", az "imperializmus apologetikája", "a nemzetközi burzsoázia reakciós bölcselete", stb. stb., akkor éppen hogy az egzisztencializmus specifikumát nem jellemeztük,hanem csak azt mondottuk ki, ami minden mai burzsoá filozófiai irányra vonatkozik, ami tehát közös az egzisztencializmusban és a többi mai felszínen levő polgári filozófiákban. Vajon nem kell-e pontos megkülönböztetést tennünk "az" egzisztencializmus és más apologetikák között? Hogy a kérdés világossá tételére, a szélsőséges eseteket említsük: Lehet-e egy platformra helyezni az egzisztencialistákat a jelenlegi amerikai monopolkapitalizmus legagresszívebb filozófusával, James Burnhammal, az egykori trockistával, az úgynevezett negyedik internacionale egyik szervezőjével, aki aztán ebből a "felforgató" pozíciójából szélsebesen a dullesi külpolitika, a hideg és meleg háború közötti szakadék szélén táncoló stratégia nem is nagyon kulissza mögötti súgója lett? Arról a Burnham-ről van szó, aki "The managerial revolution" c. munkájában azt fejtegeti, hogy a modern kapitalizmus továbbfejlődésének a letéteményesei az organizátorok, és követeli, hogy a gazdasági élet vezetőposztjain ne az üzletemberek, hanem a managerek álljanak. A "The Struggle for the World" c. művének alapgondolata pedig az, hogy a kapitalizmust - a marxista állásponttal ellentétben - nem belső ellentmondásai rombolják, hanem egy kívülről jövő veszély fenyegeti, a kommunisták nemzetközi összeesküvése, s így e veszély a kommunista pártok betiltásával és a Szovjetunió megsemmisítésével hárítható el, azaz a világtörténelem tendenciája rendőri intézkedéssel és intervenciós háborúval megfordítható.
Vissza