Mai magyar grafika és kisplasztika

Előszó

Kiállításunk az elmúlt hét esztendő során negyedízben ad alkalmat mai képzőművészetünk grafikai és kisplasztikái ágának bemutatására a Magyar Nemzeti Galériában. Az első szemle "Mai Magyar Grafika 1969" címen, abból a meggondolásból született, hogy a képzőművészet általános, országos alakulásának áttekintéséhez, eredményeinek egybevetéséhez, szükségképpen hiányos képet adnak azok a budapesti seregszemlék, amelyeken a grafika, a képzőművészet többi ága mellett, nem jelentkezhet a szerepét és feladatát megillető súllyal, - azzal, amit látáskultúránkban végzett és végez. Helyzeti, kiállítási hátrány ez, amit a festészeti és szobrászati termés bősége, fontossága és térfogatbeli igénye is indokol. De a bemutatkozásnak a grafikáéhoz hasonló hátrányát sínyli a kisplasztika is, - e két ágazat közös kiállítási megszólaltatására ezért került sor, - a Dürer-kiállítást (1971) követő Dózsa György-emlékkiállítás (1972) óta. S hogy éppen múzeumban, - ez javára válik a tárgyak történetén alapuló művészettudománynak, a muzeológiának azzal, hogy jelenlegi folyamatában is vizsgálhatja azt, keletkezésében észlelheti, - amit azelőtt inkább a múltban, a stílusok fejlődéstörténetében szemlélt. Másrészt javára válik az alakuló művészetnek is a múzeumi keret, mivel az értékelés múltasabb perspektívájába kerülve, - törekvései, fejlődésének természete és üteme a már elért eredményekhez, jelenségekhez viszonyítható: így sok érték felszínre kerülésének, maradandóságának okát-tanulságát őrzi a jelen számára is. Emblémájául e kiállítás a magyar művészeti múlt két nagy mesterét - Zichy Mihályt és Ferenczy Istvánt - választotta, azzal a feltétlen mesterségbeli reverenciával, mely mai alkotóinkat a tisztes ősök küzdelmeihez és eredményeihez fűzi. Természetes, hogy az évfordulóval is megjelölt időben a jubileumi emlékezés megelevenedik, - így Zichy Mihály halálának 70., Ferenczy Istvánénak 120. évében is. Rajzművészetünk európai hírnevét Zichy Mihály azzal alapította meg, hogy munkásságának minden ágában, - illusztrációiban és szabadságeszméit hirdető műveiben - a mesterség páratlan virtuóza volt, - ugyanakkor életműve tartalmával az emberi művelődés legszélesebb skáláját fogta át, térben és időben. Szobrászatunk hajnalán, a „Szép Mesterségek Kezdetén" tűnődve, megilletődünk Ferenczy István heroikus, mert szinte magányosan vívott szép küzdelmén a honi művészetért. Alkotásai közül a Kazinczy- és Kölcsey-szobrok nyomán egy régi harc, a nyelvújítás tanulságai mily bölcsen és megbékélten, - és milyen ismerősen! - üzennek a mának... (Ki hinné, hogy kedvelt „eszme"-szavunk is e harcban fogant?) Vissza