Előszó
Folytatás-e vagy forradalom? E kérdés, amely az ötvenes években egy jelentős irodalombírálati könyvben címként tűnt fel, annak a kettősségi érzésnek a kifejezése, amely vörös fonálként húzódik...
Tovább
Előszó
Folytatás-e vagy forradalom? E kérdés, amely az ötvenes években egy jelentős irodalombírálati könyvben címként tűnt fel, annak a kettősségi érzésnek a kifejezése, amely vörös fonálként húzódik végig mindazon, amit "Erec-Izráel irodalmának" nevezünk, s ami nem több, mint láncszem háromezer évnyi megszakítatlan héber alkotás aranyláncában, múlt és jövő összecsapásában s egymást kiegészítésében.
És valóban, annak a megállapítása, hogy mikor indult meg az Erec-Izráel-i modern héber költészet mint intenzív folyamatos tevékenység, s nem magányos alkotók véletlen jelensége, többékevésbé szintén csak egy közismert összecsapás, a század húszas éveiben Bialik és Slonszki között lezajlott vita ismeretében lehetséges.
A viszály tulajdonképpen az ország fiatal, Ch. N. Bialik által alapított és irányított írószövetségének vezetése körül csapott fel: ezt az intézményt addig oly tekintélynek tartották, mely körül nincs vita. A viszály s a kettéválás után a modernséget követelő fiatalok, élükön A. Slonszkival, két folyóirat, a „Ktuvim" és a „Turim" köré tömörültek.
Így aztán a szervezeti kérdések álarca mögött a minőség Kérdése körül zajlott a vita: az alkotók új váltása, amely a chaluci eszmények talaján, Erec-Izráel földjén nőtt fel, s életteret követelt új tartalmaknak és formáknak, hogy kifejezhesse a zsidó lélekben beállott változást, melynek forrása a földközi tájjal, az ősök földjével, a világ minden sarkából idesereglett zsidó szórványokkal való találkozás volt. Ez az összetalálkozás tragikumot is rejtett magában: a származási ország s annak kultúrája megtagadásának szükségességét. Ez a lelki tusa semmiképp sem az idős alkotók osztályrésze lett, akik Európa országaiban, idegen társadalmi keretekben dolgoztak az ivrit négyölnyi kalodájában, s ha jókésőre át is telepedtek ide, nagyobb változásokat a találkozás már nem vitt műveikbe: e téren csak Saul Csernichovszki a kivétel.
Vissza