Előszó
A tudat problémája minden korszakban foglalkoztatta az emberiséget. Mi a tudat és hogyan működik? Ezeket a kérdéseket tették fel újra és újra. A tudat tükör módjára, képes arra, hogy bármilyen jelenség képzetét hordozza és tudatosítsa, ám amikor a tükör után kutatsz, nem találod, mintha teljesen áttetsző lenne. A tudat a tárgyakat megismerő, tiszta, világos tudatosság, amelyet lehetetlen tetten érni.
Néha a tudat tükre homályba borul, és minden ködbe veszik. Máskor tiszta és üres, semmi sem merül fel benne. Az is előfordul, hogy gondolatok kergetik egymást, mint egy autóversenyen. Ám legyen látvány, hang, gondolat vagy bármi, ami benne tükröződik, azt mindig egy ragyogó, mégis tettenérhetetlen tudatosság hatja át, amely mindig ugyanolyan. Ha ennek tudatában vagy, nem zavarodsz össze attól, ami tudatod tükrében megjelenik, ismered a tükör állandó természetét, és bármi jelenik meg benne, „nyugodt és tiszta" maradsz.
Ám ha nem vagy tudatában, mi történik tudatoddal és gondolataiddal, az áttetsző tükörbeli képzetek kézzelfoghatóvá, súlyossá válnak, aggodalmat, vágyakat, félelmeket keltenek. Bizonytalanságodban nem tudod, hogy valójában mit tapasztalsz, szenvedést és zavart teremtesz. Mindenki hasonlóképpen zaklatott és kétségbeesett körülötted, és ha magadat sem tudod ebből az állapotból kihúzni, hogyan lennél képes arra, hogy őket kisegítsd? Mindennél fontosabb tehát, hogy ismerd saját tudatodat.
A Mahámudrá - vagy „Nagy Pecsét" a mahájána buddhizmushoz tartozó meditáció, amely a tudat természetével foglalkozik. Azért gyakorolják, hogy megvalósítsák a Felébredést - azaz megszüntessenek minden tudati akadályt és homályt, és beteljesítsék a célt, kibontsanak minden jó minőséget.
Vissza