Magyarul megszólaló tudomány

Fülszöveg

Nem könnyű a válasz arra a kérdésre, ki volt igazából Apáczai Csere János. Professzor a szó pedagógiai értelmében, azaz tanító? Alkotó tudós? Vagy csupán közvetítő? Hogy pedagógus volt, az kétségtelen, és a Magyar Encyclopaedia pedagógiai mű is, vagy elsősorban az. Erről maga Apáczai vall az Előszóban: "Ami a mű jellegét illeti, ha maga a könyv nem mondana róla eleget bárkinek, a szerző célkitűzése elárulja azt. Arra törekedtem ugyanis, hogy erőmhöz képest enyhítsek azon a hatalmas hiányon, mely hazai nyelven írt könyvekben mutatkozik, és hogy tanulóifjúságunknak legyen legalább egyetlen olyan könyve, amelyből az egész műveltség szövedékes szálait legombolyíthatja, mégpedig anyanyelvén." Nem kétséges tehát, hogy a szerző tankönyvnek (is) szánta, hiszen egész életművében folyamatosan jelen van, központi témaként van jelen az iskola mint intézmény, az erdélyi akadémia, az oktatás, az oktatás hatékonysága, a tudás fontossága és haszna. Egyáltalán nem mondvacsinált a párhuzam közötte és a kortárs Comenius között. Apáczai nem volt alkotó tudós abban az értelemben, mint később Bolyai János; Ő inkább a mindenhez értő, gyanús erdélyi polihisztorok sorát nyitja meg. De hogy igazságosabbak legyünk és pontosabbak: az Ő alkotása a nyelvhez kapcsolódik. Olyan az Enciklopédia a magyar nyelv történetében, mint volt korábban a vallásos irodalomban az Ómagyar Mária-siralom vagy a Halotti Beszéd, mint volt Sylvester János grammatikája és az Újszövetség elé disztichonban írt ajánlása, Károli Gáspár bibliája, Balassi Bálint költészete, Pázmány Péter prózája. Mindezeket a próbákat a magyar nyelv már fényesen kiállta. De hogy alkalmas-e az elvont tudományok, a természettudományok megszólaltatására és közvetítésére is, ennek az Enciklopédia volt a próbája. Vissza